2016. július 23., szombat

München 2. (Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban)


Eltelt 44 év a müncheni olimpia óta. The good old days. „A gépfegyverekkel felszerelkezett túszejtőknek nem került nagy fáradságába az izraeli sportolókat ártalmatlanná tenni…” Ez a Wikipédia mondat is megérne egy elemzést. Ma a proxy háború bosszújának idején nincs ilyen téma. 2016-ban Münchenben talán egyetlen biztonságos hely van, a St.-Jakobs-Platz, ott pedig csak a „kiválasztottak” nyerhetnek menedéket.
            Sok fotelhuszár teszi fel acsarkodva a kérdést, hogy minek kell még történnie, hogy végre magához térjen a ’Büszke Nő’, s lerázza magáról az élősködő férgeket. S ez alatt nem csak a bevándoroltatottak, hanem az azokat behozók is értendők. Hozzáértők –s emiatt bizonyosan matuzsálemi kort nem megélők- mondták, hogy semmi különösebbnek nem kell már történnie. Európa elbukott. Nem most, nem két éve, de legalább néhány évtizede. Amikor az Orlyn az érkező utasokra a „tengerentúli megyék” polgárai barátság karkötőket aggattak, hogy aztán azonnal baráti pénzt erőszakoljanak ki tőlük az ajándékért cserébe. Aztán a taxis nem akart a NO GO zónák felé menni. Persze ez csak egy kis mérföldkő volt, csak a felszín. A Büszke Nőt megerőszakolták, durván, embertelenül, szenvtelenül, sokszor, análisan, orálisan is. S ahogy a tetteseket nézzük, ugyanez történt volna, ha Büszke  Úrról van szó, akkor is. Sőt! A muszlim horda eltérő szexuális kultúrával bíró fiatalemberei eljutottak az egyedfejlődésben az önmegvalósításig. Az őket idehívók meg már régen gyakorolják ezt, csak sokkal intellektuálisabb módon. És nagyon ízlésesen. Lásd a Gőg fesztiválját nyaranta a Népköztársaság útján.  Multikulturálisan. Tetszik érteni ugye?
            A paradigmaváltás. Eddig az átlag honi szájkaratés azon morfondírozott, hogy mi mindent kellene tenni az idehajtott patkányhordával. Most néhányan már azon, hogy azonos elbírálás alá kellene, hogy essenek velük az őket idehajtók, pártolók, támogatók, felbujtóik, akik itt élnek közöttünk. De még ezek a kinyílt szemű bátrak is messze a valós megoldások horizontjának innenső végén járnak.
             A fősodratú média. Már rutinszerűen ontja a szokásos sablonokat: nem, nem a horda volt, nem is a másodgenerációsok, hanem magányos, elmebeteg, elszigetelt, semmi nem utal iszlamista vagy migráns háttérre, sőt,  nem is migráns, hanem neonáci volt, stb. (Ez utóbbi párosításnál mondjuk elég rendesen kilóg a lóláb, ha jobban belegondolunk a kategóriák összehasonlításába, de legyünk nagyvonalúak.) Persze a pacifista, szervilis puha tömeg ezt a magyarázatot várja, s kellő nyomás után ezt is fogja elfogadni. Esélyünk annyi, mint árnyékunk délben. Aki pedig kilép a halmazok belső kapcsolatrendszeréből és összefüggéseket vél felfedezni a tudomány, technológia, hadiipar, monetáris politika,  gazdaság, kultúra, sport, történetírás –uram bocsá’- spiritualitás eseményei közt, az természetszerűleg ugye rögtön a konteo gyártók között találja magát, jobb esetben. De inkább a rasszista, antiszemita ketrecbe jobb besorolni, hisz onnan már csak egy kabátlopási ügy billogával lehet kijönni. Ha egyáltalán…
            A bérencek. Az agymosáshoz való affinitásuk miatt nyilván kiváló aktivistákká  vagy passzívnak tűnő együttműködőkké váltak. Sokan közülük struccba dugják a fejüket, -amíg az ő lányukat, asszonyukat vagy fiúkat nem pakolja fel valamelyik állat a konyhaasztalra- vagy olyan egyébként tényleg vérlázító, de most másodlagos dolgokkal foglalkoznak mint, hogy miért kell a Liget fáit kivágni. Persze mindezt jól betépve (saját bevallásuk szerint!), méteres porcukor csíkot és Index-Origó-444-HVG írások halmazának szennyét hagyva maguk után teszik. Nagyjából egy kalitkába kerülhetnének a méltán mellőzött Szaniszló Feri bá’-val. Nos a kisemberek szintjén a csatlósok reménye megmarad: nekik is csurbanov-cseppenov majd valami az interregnum, a „Nagy Dúlás” után. A bérencek jelentős része hivatalosan is törvényszegést követ el a patkányhorda bejövetelének aktív elősegítésével. Törvénytelen, hamis jogi iratok készítése, hamisítása, ebben való aktív közreműködés –ráadásul mindezt büntetett előélettel, ki tudja milyen módon szerzett gólyatábori bölcsész diplomával- élő tolmácsolások félrefordítása, „szökési útvonalak” tervének készítése, terjesztése, gyakorlati segítés a határok törvénytelen áttörésében, több ország határvédelmi szerveinek kijátszása, azok szándékos megtévesztésével is. Azt hiszem az ilyesmi dolog nagyjából már lefedi az embercsempészet jogi kategóriáját. Is. Mások, magasabb szinten politikusként –áldott legyen a nevük!- mindezt törvényes háttérrel, támogatással, országatya, országanyaként teszik. Pszeudo-legálisan. E mellett persze szerepelnek a médiájuknak, ilyen-olyan performance-el, kis szalon-kerítésvágás, kis határon túl maradás, onnan szelfizés, hogy ’nem engednek vissza’ c. bohóckodás, stb. Mindegy csak vigye a Blikk meg a Bors a sztorit.. (Bár a Hortobágyon vettek volna részt reprezentációs céllal egy kis bomba hatástalanításban, ha már olyan szakértők vannak köztük mint dr. Vadai Ágnes vagy Szél Bernadett.)
            A kiválasztottak. Mint már jó pár évszázada, csak a háttérből lázítanak, bontják a hagyományos értékrendszereket, káoszt, anarchiát okozva, melyet liberálizmusnak igyekeznek feltüntetni. A mű demokrácia maskarájában, ami valójában semmivel sem puhább diktatúra, mint ami ellen ágálnak. Eközben romba döntenek minden normális emberi értéket, valamiféle vallási, kultikus hittől vezérelve. No meg a vagyon utáni vágytól. Mert az az első, a mindenek feletti. Ami nem az övék, azt joguk van elvenni másoktól. Nem nyílt erőszakkal persze, hanem ahogy már sok száz, ezer éve zajlik ez a bevált módszerek szerint. S ez kőtáblába van vésve. Ők vésték bele. Persze náluk is vannak "Expendables" de hát ugye a túlélő többség utána tarthatja a markát hetediziglen a kárpótlásért. Mindeközben a médiával letagadtatnak és eltussoltatnak mindent vagy épp felerősítettnek:  ami rájuk, vagy a hordára terhelő vagy épp jó fényt vet. Mindig az igény, alkalom szerint. Van néhány alapvetés. Vitázni velük, érvelni, megpróbálni meggyőzni őket értelmetlen, felesleges és eleve vesztett vállalkozás. Hisz nekik épp ez az életelemük, -nem szabad ilyesmiket írni, de gyengítsük a szabályt- soha nem fogadják el az ellenvéleményt, nem ismerik el a meggyőzés valóságát.
Például a jelen kontextusban: The former ambassador to Austria also names Hungary the most anti-Semitic country in Europe' "The worst offender is Hungary." –mondotta ezt Ronald S. Lauder pár napja. /Bár ők is tudják hogy már lehetetlen a küldetésük, de minden egyes ezer patkány amit még így vagy úgy be tudnak hozni Európába időhúzással, zsarolással Törökországból, Görögországból vagy Afrikából, az ő érdekeiket, a mi kárunka szolgálja gazdasági, szociális, kulturális értelemben. Ezért értelmetlen az a kérdés, hogy ’Minek kell még történnie ahhoz, hogy végre…?’
            A préda. Belelustult a sikereibe. A legkívánatosabb, s egyben a legkönnyebben megszerezhető célponttá vált. Gazdag és védtelen. Kínálta magát. Nem a pénz, a vagyon, a késztermékek adta jólét, -azt hamar feléli a sáskahad-, hanem az élettér, a természeti –nem erő!- források. Az édesvíz, a természeti környezet szépsége, gazdagsága, az épített kultúra, az élővilág, mind olyan dolgok, amelyek a mihaszna népségnek is több évtizedig nyújtanak megélhetést anélkül, hogy bármit is tennének a megóvásáért.
            A préda egyedei. Kisbécsi, kisfröccs, cigi, zene mellett a híreket olvasva, élőben nézve a kaliforniai vagy a müncheni lövöldözést HD-ben 5.1-ben (Amused to Death - Waters) biztonságban telefonálgatva, simán megy a gyűlölködés meg az ész osztása. Erősödő mentális normaerózió, avagy a vélt globális elhülyülés esetén néha egy kis jégkrémmel oldjuk a feszültséget két nizzai, brüsszeli vagy müncheni halott között. Leszakadt végtagoknál esetleg jöhet egy szelet behűtött görögdinnye. Másnap az áruházba, -hú de bátrak vagyunk!-, dafke német válogatott mezben megyünk vásárolni. Aztán amikor egy anyuka mögöttünk hangos puffanással leejt egy kólás palackot, akkor csak összerezzenünk, nem kapunk a koltunkhoz. Mert az ugye nekünk nincs, nem is lehet. Szerencsére? Igen. Most még azt mondom.
            A pandúrok. Minden országban jó az alapfelkészültsége a rendőrségnek. Erőiket a mostani helyzet megosztja, a politika magukra hagyja őket a direktívákkal. Nem szabad intézkedni, nem szabad megállapítani etnikai hovatartozást a feltételezett elkövetőnél, a jogi folyamatban pedig végig az ártatlanság elvét kell követnie a bírónak, s csakis a megfellebbezhetetlen bizonyítékok birtokában szabad döntenie. De mivel a védő liberálista ügyvédek ennyire nem az etika mentén mozognak, 10-ből 9 szerecsent kimosdatnak, a maradék egy meg felfüggesztettet kap. (Ne örülj, csak képletesen, jogi értelemben.) A nemzeti gárdák, rendfenntartó erők, határvédelmi szervek pedig A Nagy Tervnek megfelelően le vannak butítva, kezük gúzsba kötve, megfélemlítve, szemináris szinten kimosva az agyuk, hogy még azt se lássák meg, ami kiszúrja a szemüket. Szó szerint.
Mindent összevetve: virágokkal, plüssmacikkal, profilképek átszínezésével, részvétes facebook deklarációkkal nem hogy közelebb kerülnénk egy már csak elvileg létező megoldáshoz, hanem éppen, hogy provokáljuk azt a bizonyos eltérő ’kultúrát’. Mert az agresszió –legyen az nyílt vagy latens- csak az erőből ért, a tízszeres, százszoros, de semmiképp sem az oly közkedvelt „méltányos és arányos” ál-liberálista jogok szerinti óvatoskodó félénk visszavágásból.  El kellene dönteni, hogy ’humánus’ módon fejet hajtjuk, vagy állva fejezzük be. Valami Petrovics nevű ember egyszer firkálgatott erről a témáról, nem is hülyeségeket.
            Mert így, magunk hajtjuk a fejünket a guillotine rozsdás vasa alá, s a hóhérok cinikus mosollyal tekintik meg ezt a látképet…
____________________________________________________

(A fentiekben bármilyen egyezés, hasonlóság személyekkel, embercsoportokkal, entitással  vagy eseményekkel, az olvasó által tapasztalt valósággal, csak a matematikailag nem értelmezhető véletlen és fantázia műve, s bizonyos, hogy a végtelen Multiverzum egy másik téridő síkjából származtatható. A köznevek, földrajzi és személy- vagy tulajdonnevek esetleges vagy vélt egyezősége az olvasó személyesen megélt világában tapasztaltakkal, csak a szerző szegényes fantáziájának tudható be, valóságalapja nincs.  Esetleg némi párhuzam vonható az Alapítvány trilógiával, de hát az szintén csak  fantázia szülte regény, mint a fenti firkálmány is…)



Siska László
Budapest, 2016. július. 23.

Nincsenek megjegyzések :

Megjegyzés küldése