2016. május 23., hétfő

Kísérteties távolhatás Viennában



Azt, hogy mit kívánjunk meg, mit együnk, mit igyunk, mit hallgassunk, mit nézzünk, egyáltalán mit vegyünk meg és kit válasszunk meg, azt a média határozza meg. Az emberek túlnyomó része agyhalott, agymosott fogyasztói droiddá lett züllesztve. (Persze az ezzel való szembesítéskor ezt kikérik maguknak.) A királycsináló mainstream média pedig a pszeudo liberális globális hatalmi törekvések -erre van egy egyszerűbb meghatározás is, de azért a zsűri különszobát adna egy időre, korlátozott mozgásszabadság joggal- kezében van, az ő akaratuk érvényesül. 
Valamint: Az, hogy a levélben leadott szavazatokkal a zöldek támogatottja le tudta dolgozni csekély hátrányát, vagy kilóg a lóláb típusu elszólás, vagy lealacsonyítóan szörnyű hülyének nézése a 'fogyasztónak' a hírszerkesztők által. Mivel az urnák lezárásának pillanatában a szavazatok már 'meg vannak történve', legyen az levél vagy sima szavazólap. (Nem érvényes a  kvantumösszefonódás, pontosabban az Einstein-Podolsky-Rosen paradoxon.) Így aztán az urnás szavazatok összeszámlálása és az így kapott részeredmények nyilvánosságra kerülése után ha "hátrány ledolgozásáról" beszélnek, az minimum gyanús.
Persze ez is része a folyamatnak, mely során a béka lassan, élve megfő. Vienna calling...



Siska László
Budapest, 2016. május. 23.

2016. május 18., szerda

Rádió Rock 95.8 MHz (Támogató, kedveskedő gondoskodás. Ahogy tőlem megszokott...)


Elindult az egyik első 'kőkemény, őszinte' magyar rock adó. Az első esti 'Szeretet Hullámhossz' c. műsor egy emberkísérlet volt, munkacsoport átmentés a Sláger Rádióból, pilot, vagy a hosszútávú műsorterv része? Nem mindegy. Utóbbi esetben lesz 'szív küldi szívnek', karmaelemzés, Nap aura horoszkóp és kvantum-pszichológiai okkult cukiság is? 

Technika: kocsiban nem szól, otthon sistereg => gyenge az adóteljesítmény. /Tudom, pénz, hatóság, engedélyeztetés./ Az órás hírek alatt a robot zenét illene jobban lehalkítani, zavaró. A stream alá meg erősebb vasat kell pakolni, és ki tudja szolgálni az érdeklődést, nem omlik össze a szerver-router. 1 db informatikus/fél órás munka. 10 ezer user még nem egy tétel. 

Az MTI hírcsomagnak nyilván gazdasági és 'egyéb' okai, szabályai vannak mint a frekvencia díj kikönnyítésnek is. Fátylat rá. Lehetnének 'Rock Hírek' is saját szerkesztésben egy-két naponta. S nem erősít az imidzsen, hogy egyelőre üres a honlap, s a Danubiuson évtizedekkel ezelőtt elkoptatott "Cintula verset mond" játék a melegített töltött káposzta az újszülötteknek.

Az első nap reggeli műsora -upgrade: a másodiké is- katasztrófa volt, ezt rögzítsük. Ez nem lottósorsolás. Ahhoz is csak határesetként értenek a műsort vezetők, ehhez (rockhoz) még úgy sem. A nevük miatt csak gyanús volt eleinte, de a beszédstílusukból érezhető volt, hogy semmi közük a műfajhoz, tájékozottságuk pedig e téren felér egy pakisztáni menekült kerámia műköröm építési ismereteivel. Vagy a műfajt illetően vannak definíciós problémáik. (Nem szívesen kérdezném meg egyikőjüktől sem, hogy ki volt a Bad Company dobosa 1975-ben. /No Google!/) 
Lesznek-e tematikus napok/félnapok, vetélkedők élőben(!) de nem ám hülye promotált kérdésekkel, hanem pl. melyik zenészünknek állíttattak elhibázott szobrot mostanában? Esetleg lehetnének komplett bakelit (bocs, vinyl) lemezbemutatók a múlt századi zenékből, amolyan Komjáthy Gyuri bácsi módra, kicsit persze fetupírozva. 

Az eddig leadott zenékről nemigen nyilatkoznék, nagyon szubjektív dolog. Ami nálam elérte az ingerküszöböt az kb. 7 % volt, de ez nem a szerkesztők hibája, bár az enyém sem. Hogy érthetőbb legyen, ezeket kedveltem, láttam élőben, hallanám szívesen:  kedvenceim .

És a végére még valamit. Az igazi rock nem romantikáról, nem agresszivitásról, nem szerelemről, nem háborúról szól. Amiről szól, az már elmúlt. A rock/hardrock évtizedek óta lassan kezd kimúlni, ami ebben az évezredben van, az már 'csak' az 50-es 60-asok (70-esek?) nosztalgiája. Nincsenek már meg azok a szociális, kulturális, társadalmi tényezők, igények amelyek miatt megszületett és virágzott. Az utolsó valamirevaló rockbanda a U2 volt, nekik is csak az első két lemezük. Azóta csak a haldokló hardrock életben tartása megy, különböző s egyre igénytelenebb de bizniszlájk bohócruhákat adva rájuk, s néhány géniusz és/vagy fanatikus (egy kezemen meg tudom számolni) hősies próbálkozása, hogy megőrizzék a hamvadó zsarátnokot. 
És még valami, amivel még inkább zuhanni fog a népszerűségi indexem (ami ugyebár nálam mindig sírógörcsöt vált ki), egyetértek sokakkal: a rock/hardrock a britek műfaja volt. 

Bár ti, magyar zenészek is hozzátettetek azért ezt-azt, amiért respect...





Siska László
Budapest, 2016. május. 18.