2016. szeptember 15., csütörtök

A két Rick

    Ma van  nyolc éve, hogy elhunyt Richard William Wright. S ismét egy hír, de nem ilyen súlyos. Úgy tűnik, vége egy nagy történetnek. Rick Parfitt egészségi problémák miatt bejelentette visszavonulását a Status Quoból. Ötven év, melyben megkerülhetetlen lett a rockban a Parfitt-Rossi páros. Rick nemrég kapott egy figyelmeztetést egy törökországi koncerten. Néhány percre megállt a szív, de aztán meggondolta magát. Nem kevés ital, nem kevés cigi. Ez benne van a rockban. 
    Nekünk fájni fog a hiánya, neki talán jobb lesz, mert legalább a pecabot innenső végén marad még egy ideig. A lehetséges utód már megvan, Freddie Edwards -a basszusgitáros bácsi kisfia-  aki elég rendesen tolja, mint arról meggyőződhettünk a múlt hónapban is. 
Azért hiányozni fog, nem egy, nem két műsorszámból a fehér gitár. Meg az a hang. Azt nem pótolja senki. Azért remélem, hogy elvétve, egy-két -a már húsz éve mindig az utolsó szokásos farewell- koncerten csak be fogják cserélni, hogy ezt előadja. Mert ezt csak ő tudja. Mi meg akkor majd dörgöljük a szemünkbe ment füstöt...



Siska László 
Budapest, 2016. szeptember 15.



2016. augusztus 6., szombat

Circus Maximus


       Az olimpiai megnyitón külön köszöntik a "menekültek csapatában" a Demokratikus Kongóból (Kongói Demokratikus Köztársaság) érkezett versenyzőt. Erre én kérek egy kis időt... 
    Megtudhattuk még azt is, hogy a repülőgépet a brazilok találták fel, meg hogy mennyire nagyon küzdenek a korrupció és az erdőirtás ellen. Meg hogy a favelákban csupa önhibáján kívüli rablógyilkos él, akik valójában mind szent emberek, s a bűnözés a fehér turistáknak róható fel. (Milyen ismerős gondolatok ezek a mai Európából...) S megfogadták még, hogy mindenki tiszta lesz a versenyeken. Értsd: nem kokszol. (Itt elmorzsoltam egy meghatódást a szemem sarkában. Mivel még a kezdés előtt megbuktak néhányan, persze nem izraeli vagy amerikai versenyzők. Két orosz világbajnokot ill. világcsúcstartó atlétát a fürdővízzel együtt már sikerült kiöntenie a WADA-nak -mely természetesen teljesen független, főleg politikailag-, de azért a magyar kajak-kenu szövetség is brácsázik neki. Dopping vétség nélkül tiltották el dopping vétség gyanújával, vagy valami ilyesmi miatt sportolóikat. Ehhez képest Rio Ferdinand 2003-as esete egy kis semmi megrovás volt az angol FA részéről. Nem jelent meg, -ill. 30 percet késett- egy doppingteszten, amit azzal magyarázott, hogy a költözködés közepette teljesen elfelejtette. Végül 50 ezer fontos büntetést és nyolc hónapos eltiltást kapott, ami miatt a 2004-es EB-t is ki kellett hagynia. Ha valaha rúgott kínos öngólt az angol foci, akkor ez az volt.) 
Valamint megtudtuk az olimpiász végén, hogy "mi mind egyformák vagyunk és keressük a különbözőséget". Erre is kell egy kis gondolkodási idő. Mondjuk ezt Gaben az Üvegtigrisben ilyen simán és érthetően fogalmazta meg: 
"Lalikám figyelj, látom nem érted. Úgyhogy mondok egy példát: Ha most állandóan kólát innál, én azt mondanám neked, hogy igyál Traubit. Mert ha Traubit iszol, ugyanazt a cukros löttyöt csurgatod a beleidbe mint a többiek. De azáltal, hogy ők kóláznak, te meg Traubizol, különbözöl a többiektől. Na! Ez az amit jó lenne, ha megértenél." (15:24-től a lenti linken) 
     S hogy a közmédia is érezze a törődést: Rendben, hogy vezéreink nem tudnak odahatni a műholdas szolgáltatónak, hogy HD-ben is adja a vadonatúj m5 csatornát - ez adja 2 hétig az m4-ről túlcsorduló olimpiai eseményeket. Hiszen csak egy törvényt kellene módosítani, ami ugye nem több mint fél óra, vagy rendeleti kormányzással izomból is megy. (Ok, nincs meg a motiváció, hiszen magyar focicsapat nincs az olimpián.) Viszont cserébe kapunk fél képernyőt betöltő hangfelismerős szoftverrel készített feliratokat, amik kikapcsolhatatlanok, és még talányosabbá teszik az éppen zajló történéseket.
Az összeesküvés gyakorlatot pedig meghagyjuk -egyelőre- a fantasztáknak, a Hosszú, bocs, hosszú dopping harc végkimenetelét, a Zika-vírust, az Ecserin megjelenő dán okostelefonokat, és ausztrál úszódresszeket és a ki kit húzott a csőbe a marokkói bokszos és a két brazil takarító luvnyát illetően.

Mert a legfontosabb: Veni, vidi, vici. 
Illetve 1: Citius, Altius, Fortius. 
Illetve 2: Etium ille est fur, qui fidutiam hominum rapit.

http://videa.hu/videok/vicces/uvegtigris-1-teljes-magyar-film-vigjatek-9xGU13mkzPffFZSc


Siska László
Budapest, 2016. augusztus. 06.

2016. július 28., csütörtök

A píszí jegyében


Ha létező keresztény-zsidó vallást sulykolhat a mainstream -és a közmédia is!-, akkor lehet beszélni pápa-főrabbi úrról is, nemdebár. Épp tegnap és még mindig tolta a wilkommen kulturt: "Készen kell állni a háborúk és az éhség elől menekülők befogadására". Nos, egyre idiótábbak és nevetségesek az ilyen kérdések: ’Minek kell még történnie ahhoz, hogy végre…?’ /Csak nehogy kikapcsolják Őszentsége nyomkövetőjét is.../ 
Aztán pedig átröpült fölöttünk a kötelező birkenaui  vezeklésbe menet –mert Krakkó csak ürügy és eszköz- s meghintette a magyar légteret egy kötelező áldással és miheztartással. Ha szót fogadtok, elnyeritek méltó ….... (Itt recsegni kezdett Áder telefonja, s megszakadt a kapcsolat.)
Ma pedig Merkel nem mondott semmi rendkívülit a rendkívüli sajtótájékoztatóján. Néhány visszafogott látszatintézkedés, de továbbra is teszi a dolgát: Engedi be a söpredék hordáját, minél többet, s ezt a megbízók szerint értelmezi, magyarázza, belemossa az agyunkba. Őt pedig a kiválasztottak honorálják, már azzal is, hogy még mindig ott van, ahol. S nem is lehet onnan még sok ideig kirobbantani. Bocsánat, ez most szenzitív kifejezés, demokratikusan eltávolítani. Sajnálom azt, aki ettől a beszédtől csodát várt. Mondjuk jelzésértékű, hogy az újságírói kérdésekre adott válaszokat a média már nem közvetítette. Nem lepődünk meg ezen, mert a következő "sajnálatos esemény" után sem fog mást mondani. Ő csak egy a marionettek sorában... 

Valahogy beugrott ez a szám: Nazareth - Expect No Mercy



Siska László
Budapest, 2016. július. 28.

2016. július 24., vasárnap

Trans Europe Express (Munich - Reutlingen - Röszke- Krakkó)


Nem tudom mi van. Két napja mintha elfordítottak volna valami liberálista hardware kulcsot a közmédiában. Miután a müncheni Glockot legálisan birtokló fiatalemberről nem sikerült kideríteniük, hogy neonáci volt, most azt sulykolják, hogy Breivik típusú, fegyverimádó, iskolában(?) társai által zaklatott, frusztrált, introvertált egyén volt, aki öngyilkos lett, vagy legalábbis talán majdnem de nem biztos. (Ez ott sántít, hogy norvég barátunk ugye egy baloldali migráns párti ifjúsági találkozón rendezett létszámleépítést.) Szóval kilóg a koncepció váltás, pedig négy lába van.
Eközben a horda egyik eddig takarékon lévő, most felébresztett 130 fős kommandója elindult gyalog Belgrádból a magyar határ felé, ahova megérkezvén éhségsztrájkot helyeznek kilátásba. S ezt nyugodtan vehetjük fenyegetésnek. Erre én kérek egy kis időt. A közmédia híradója mindezt humanitárius katasztrófa lehetőségeként s számunkra veszélyforrásként állítja be. A tudósítók  szerb-magyar vegyes válogatottja kellően sokat sejtetően és szemöldök összevonva  igyekszik a nézettséget fenntartani a koraesti, várhatóan majdnem végkifejletig, meg a híradóig. A torkosok határok nélkül és egyéb „humanitárius” szervezetek természetesen Tour De France  support stáb szintű spontán támogatást nyújtanak a vonulóknak.  Ki van ez találva kérem szépen…


Mindeközben a Zindexen Dzindzisz Magdalena (tech-tudomány újságíró!) megkreálta vasárnapi –ma már lehet „dolgozni” ugye- cikkét a konspirációs elméletek szintjén, a ’szándékosan rövidítik az izzók  élettartamát’ ipartörténeti gondolatkörben, amihez ezúton is jó reggelt kívánunk. Kemény lehetett a tegnapi cucc. Ismét előkerül  Livermore tűzoltólaktanyájának már több mint száz éve világító izzója. Csak megjegyzem, pár száz forintból bármelyik villamosmérnök barátom képes ilyesmit készíteni egy óra alatt, garantáltan háromszáz évre…
_____________________________________________________________

Frissítés (mert zajlik a halál a kultúra bölcsőjében)

     Már megint ez a német rendőri brutalitás. Ma délután képesek voltak durván őrizetbe venni egy békésén machetével gyilkolgató szír beilleszkedni vágyó migránst (valószínűsíthetően asztrofizikus) Reutlingenben, (Németország). Hol vannak ilyenkor a liberálista jogvédők? Miért nem védték meg, hogy tevékenykedjen tovább eltérő kulturálisan 'herzlich willkommen in Deutschland'?
     Annyi szól azért a Landespolizei objektivitása mellett, hogy azonnal közleményt adott ki, miszerint "semmi nem utal rá, hogy terrorcselekményről lenne szó". Száradna is le a rövidített csunyája annak aki ilyesmire gondolt. Attól tartok hogy a hős fehér BMW-s csávó aki első lökhárítójával lenyugtatta egy gázfröccsel szeretve fogadott migránsunkat, még kellemetlen magyarázkodó perceket fog átélni a bíróság előtt, ha egy csini liberálista ügyész fickóval hozza össze a 'véletlen'.  Remélem azért valami felfüggesztettel megússza. Hombre Sirian Machetét  simán felmentik, esetleg bezárják egy szanatóriumba, ahonnan hamarosan lelép, mert sürgős To Do-ja lesz. A halott, állapotos -hogy bulvárosak is legyünk egy kicsit- lengyel nőt persze megfelelő tiszteletadás közepette, plüssmacik, teamécsesek és virágok erdejében, a libsi és fehér-piros profil hátterek, facebook emlékoldalakon részvétnyilvánítás, blablabla könnycseppjei fogják kísérni. Éppen időben hazaszállítják a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozóra, Krakkóba, ahol majd Fecó pápa nyilván legalább kétértelmű fohászokat mond majd felette, minekutána a magát örömmámorba üdvrivalgó tömeg megbocsát az áldozatnak. Az, hogy az elkövetőnek is, az ofkorsz, nem is téma. És akkor mindent megtettünk, hogy nyugodtan alhassunk.

Holnapig...
___________________________________________
Mint két napja másutt, egyéb huncutkodás kapcsán írtam: értelmetlen az a kérdés, hogy ’Minek kell még történnie ahhoz, hogy végre…?'


Siska László
Budapest, 2016. július. 24.

2016. július 23., szombat

München 2. (Réges-régen, egy messzi-messzi galaxisban)


Eltelt 44 év a müncheni olimpia óta. The good old days. „A gépfegyverekkel felszerelkezett túszejtőknek nem került nagy fáradságába az izraeli sportolókat ártalmatlanná tenni…” Ez a Wikipédia mondat is megérne egy elemzést. Ma a proxy háború bosszújának idején nincs ilyen téma. 2016-ban Münchenben talán egyetlen biztonságos hely van, a St.-Jakobs-Platz, ott pedig csak a „kiválasztottak” nyerhetnek menedéket.
            Sok fotelhuszár teszi fel acsarkodva a kérdést, hogy minek kell még történnie, hogy végre magához térjen a ’Büszke Nő’, s lerázza magáról az élősködő férgeket. S ez alatt nem csak a bevándoroltatottak, hanem az azokat behozók is értendők. Hozzáértők –s emiatt bizonyosan matuzsálemi kort nem megélők- mondták, hogy semmi különösebbnek nem kell már történnie. Európa elbukott. Nem most, nem két éve, de legalább néhány évtizede. Amikor az Orlyn az érkező utasokra a „tengerentúli megyék” polgárai barátság karkötőket aggattak, hogy aztán azonnal baráti pénzt erőszakoljanak ki tőlük az ajándékért cserébe. Aztán a taxis nem akart a NO GO zónák felé menni. Persze ez csak egy kis mérföldkő volt, csak a felszín. A Büszke Nőt megerőszakolták, durván, embertelenül, szenvtelenül, sokszor, análisan, orálisan is. S ahogy a tetteseket nézzük, ugyanez történt volna, ha Büszke  Úrról van szó, akkor is. Sőt! A muszlim horda eltérő szexuális kultúrával bíró fiatalemberei eljutottak az egyedfejlődésben az önmegvalósításig. Az őket idehívók meg már régen gyakorolják ezt, csak sokkal intellektuálisabb módon. És nagyon ízlésesen. Lásd a Gőg fesztiválját nyaranta a Népköztársaság útján.  Multikulturálisan. Tetszik érteni ugye?
            A paradigmaváltás. Eddig az átlag honi szájkaratés azon morfondírozott, hogy mi mindent kellene tenni az idehajtott patkányhordával. Most néhányan már azon, hogy azonos elbírálás alá kellene, hogy essenek velük az őket idehajtók, pártolók, támogatók, felbujtóik, akik itt élnek közöttünk. De még ezek a kinyílt szemű bátrak is messze a valós megoldások horizontjának innenső végén járnak.
             A fősodratú média. Már rutinszerűen ontja a szokásos sablonokat: nem, nem a horda volt, nem is a másodgenerációsok, hanem magányos, elmebeteg, elszigetelt, semmi nem utal iszlamista vagy migráns háttérre, sőt,  nem is migráns, hanem neonáci volt, stb. (Ez utóbbi párosításnál mondjuk elég rendesen kilóg a lóláb, ha jobban belegondolunk a kategóriák összehasonlításába, de legyünk nagyvonalúak.) Persze a pacifista, szervilis puha tömeg ezt a magyarázatot várja, s kellő nyomás után ezt is fogja elfogadni. Esélyünk annyi, mint árnyékunk délben. Aki pedig kilép a halmazok belső kapcsolatrendszeréből és összefüggéseket vél felfedezni a tudomány, technológia, hadiipar, monetáris politika,  gazdaság, kultúra, sport, történetírás –uram bocsá’- spiritualitás eseményei közt, az természetszerűleg ugye rögtön a konteo gyártók között találja magát, jobb esetben. De inkább a rasszista, antiszemita ketrecbe jobb besorolni, hisz onnan már csak egy kabátlopási ügy billogával lehet kijönni. Ha egyáltalán…
            A bérencek. Az agymosáshoz való affinitásuk miatt nyilván kiváló aktivistákká  vagy passzívnak tűnő együttműködőkké váltak. Sokan közülük struccba dugják a fejüket, -amíg az ő lányukat, asszonyukat vagy fiúkat nem pakolja fel valamelyik állat a konyhaasztalra- vagy olyan egyébként tényleg vérlázító, de most másodlagos dolgokkal foglalkoznak mint, hogy miért kell a Liget fáit kivágni. Persze mindezt jól betépve (saját bevallásuk szerint!), méteres porcukor csíkot és Index-Origó-444-HVG írások halmazának szennyét hagyva maguk után teszik. Nagyjából egy kalitkába kerülhetnének a méltán mellőzött Szaniszló Feri bá’-val. Nos a kisemberek szintjén a csatlósok reménye megmarad: nekik is csurbanov-cseppenov majd valami az interregnum, a „Nagy Dúlás” után. A bérencek jelentős része hivatalosan is törvényszegést követ el a patkányhorda bejövetelének aktív elősegítésével. Törvénytelen, hamis jogi iratok készítése, hamisítása, ebben való aktív közreműködés –ráadásul mindezt büntetett előélettel, ki tudja milyen módon szerzett gólyatábori bölcsész diplomával- élő tolmácsolások félrefordítása, „szökési útvonalak” tervének készítése, terjesztése, gyakorlati segítés a határok törvénytelen áttörésében, több ország határvédelmi szerveinek kijátszása, azok szándékos megtévesztésével is. Azt hiszem az ilyesmi dolog nagyjából már lefedi az embercsempészet jogi kategóriáját. Is. Mások, magasabb szinten politikusként –áldott legyen a nevük!- mindezt törvényes háttérrel, támogatással, országatya, országanyaként teszik. Pszeudo-legálisan. E mellett persze szerepelnek a médiájuknak, ilyen-olyan performance-el, kis szalon-kerítésvágás, kis határon túl maradás, onnan szelfizés, hogy ’nem engednek vissza’ c. bohóckodás, stb. Mindegy csak vigye a Blikk meg a Bors a sztorit.. (Bár a Hortobágyon vettek volna részt reprezentációs céllal egy kis bomba hatástalanításban, ha már olyan szakértők vannak köztük mint dr. Vadai Ágnes vagy Szél Bernadett.)
            A kiválasztottak. Mint már jó pár évszázada, csak a háttérből lázítanak, bontják a hagyományos értékrendszereket, káoszt, anarchiát okozva, melyet liberálizmusnak igyekeznek feltüntetni. A mű demokrácia maskarájában, ami valójában semmivel sem puhább diktatúra, mint ami ellen ágálnak. Eközben romba döntenek minden normális emberi értéket, valamiféle vallási, kultikus hittől vezérelve. No meg a vagyon utáni vágytól. Mert az az első, a mindenek feletti. Ami nem az övék, azt joguk van elvenni másoktól. Nem nyílt erőszakkal persze, hanem ahogy már sok száz, ezer éve zajlik ez a bevált módszerek szerint. S ez kőtáblába van vésve. Ők vésték bele. Persze náluk is vannak "Expendables" de hát ugye a túlélő többség utána tarthatja a markát hetediziglen a kárpótlásért. Mindeközben a médiával letagadtatnak és eltussoltatnak mindent vagy épp felerősítettnek:  ami rájuk, vagy a hordára terhelő vagy épp jó fényt vet. Mindig az igény, alkalom szerint. Van néhány alapvetés. Vitázni velük, érvelni, megpróbálni meggyőzni őket értelmetlen, felesleges és eleve vesztett vállalkozás. Hisz nekik épp ez az életelemük, -nem szabad ilyesmiket írni, de gyengítsük a szabályt- soha nem fogadják el az ellenvéleményt, nem ismerik el a meggyőzés valóságát.
Például a jelen kontextusban: The former ambassador to Austria also names Hungary the most anti-Semitic country in Europe' "The worst offender is Hungary." –mondotta ezt Ronald S. Lauder pár napja. /Bár ők is tudják hogy már lehetetlen a küldetésük, de minden egyes ezer patkány amit még így vagy úgy be tudnak hozni Európába időhúzással, zsarolással Törökországból, Görögországból vagy Afrikából, az ő érdekeiket, a mi kárunka szolgálja gazdasági, szociális, kulturális értelemben. Ezért értelmetlen az a kérdés, hogy ’Minek kell még történnie ahhoz, hogy végre…?’
            A préda. Belelustult a sikereibe. A legkívánatosabb, s egyben a legkönnyebben megszerezhető célponttá vált. Gazdag és védtelen. Kínálta magát. Nem a pénz, a vagyon, a késztermékek adta jólét, -azt hamar feléli a sáskahad-, hanem az élettér, a természeti –nem erő!- források. Az édesvíz, a természeti környezet szépsége, gazdagsága, az épített kultúra, az élővilág, mind olyan dolgok, amelyek a mihaszna népségnek is több évtizedig nyújtanak megélhetést anélkül, hogy bármit is tennének a megóvásáért.
            A préda egyedei. Kisbécsi, kisfröccs, cigi, zene mellett a híreket olvasva, élőben nézve a kaliforniai vagy a müncheni lövöldözést HD-ben 5.1-ben (Amused to Death - Waters) biztonságban telefonálgatva, simán megy a gyűlölködés meg az ész osztása. Erősödő mentális normaerózió, avagy a vélt globális elhülyülés esetén néha egy kis jégkrémmel oldjuk a feszültséget két nizzai, brüsszeli vagy müncheni halott között. Leszakadt végtagoknál esetleg jöhet egy szelet behűtött görögdinnye. Másnap az áruházba, -hú de bátrak vagyunk!-, dafke német válogatott mezben megyünk vásárolni. Aztán amikor egy anyuka mögöttünk hangos puffanással leejt egy kólás palackot, akkor csak összerezzenünk, nem kapunk a koltunkhoz. Mert az ugye nekünk nincs, nem is lehet. Szerencsére? Igen. Most még azt mondom.
            A pandúrok. Minden országban jó az alapfelkészültsége a rendőrségnek. Erőiket a mostani helyzet megosztja, a politika magukra hagyja őket a direktívákkal. Nem szabad intézkedni, nem szabad megállapítani etnikai hovatartozást a feltételezett elkövetőnél, a jogi folyamatban pedig végig az ártatlanság elvét kell követnie a bírónak, s csakis a megfellebbezhetetlen bizonyítékok birtokában szabad döntenie. De mivel a védő liberálista ügyvédek ennyire nem az etika mentén mozognak, 10-ből 9 szerecsent kimosdatnak, a maradék egy meg felfüggesztettet kap. (Ne örülj, csak képletesen, jogi értelemben.) A nemzeti gárdák, rendfenntartó erők, határvédelmi szervek pedig A Nagy Tervnek megfelelően le vannak butítva, kezük gúzsba kötve, megfélemlítve, szemináris szinten kimosva az agyuk, hogy még azt se lássák meg, ami kiszúrja a szemüket. Szó szerint.
Mindent összevetve: virágokkal, plüssmacikkal, profilképek átszínezésével, részvétes facebook deklarációkkal nem hogy közelebb kerülnénk egy már csak elvileg létező megoldáshoz, hanem éppen, hogy provokáljuk azt a bizonyos eltérő ’kultúrát’. Mert az agresszió –legyen az nyílt vagy latens- csak az erőből ért, a tízszeres, százszoros, de semmiképp sem az oly közkedvelt „méltányos és arányos” ál-liberálista jogok szerinti óvatoskodó félénk visszavágásból.  El kellene dönteni, hogy ’humánus’ módon fejet hajtjuk, vagy állva fejezzük be. Valami Petrovics nevű ember egyszer firkálgatott erről a témáról, nem is hülyeségeket.
            Mert így, magunk hajtjuk a fejünket a guillotine rozsdás vasa alá, s a hóhérok cinikus mosollyal tekintik meg ezt a látképet…
____________________________________________________

(A fentiekben bármilyen egyezés, hasonlóság személyekkel, embercsoportokkal, entitással  vagy eseményekkel, az olvasó által tapasztalt valósággal, csak a matematikailag nem értelmezhető véletlen és fantázia műve, s bizonyos, hogy a végtelen Multiverzum egy másik téridő síkjából származtatható. A köznevek, földrajzi és személy- vagy tulajdonnevek esetleges vagy vélt egyezősége az olvasó személyesen megélt világában tapasztaltakkal, csak a szerző szegényes fantáziájának tudható be, valóságalapja nincs.  Esetleg némi párhuzam vonható az Alapítvány trilógiával, de hát az szintén csak  fantázia szülte regény, mint a fenti firkálmány is…)



Siska László
Budapest, 2016. július. 23.

2016. július 11., hétfő

Rendhagyóan az EB-ről. -1429. nap

Nyugi csak vicceltem, kattints vissza nyugodtan a Zorigóra.


Siska László
Budapest, 2016. július. 11.

Rendhagyóan az EB-ről. 32. nap, az utolsó…


„Az olimpiai játékok éveit azért is szeretem, mert mindig van előtte egy foci Európa Bajnokság.” Ezt írtam a játékok kezdetén  a -1. napon, s ez nem is igen változott. Bár bő egy hónappal ezelőtt nem erre a döntőre számítottam, akkor úgy éreztem, hogy német – belga lesz a mai meccs...
     Pár éve más dolgok kapcsán firkáltam itt valamit a „legjobb” keresésének értelmetlenségéről, most azonban tegyünk kivételt, gyengítsük a szabályt. A közmédiánál a torna öt legszebb gólja közé nem fér be Boateng bombája, sem Bale angolok elleni interkontinentális rakétája, vagy a belgák Hazard–partjelző–R. Lukaku csodája az írek ellen. A legjobb kapusteljesítmények között azért láthatunk két Neuer parádét, így már jobb a kép. Legjobb játékvezetőt nem választok, de nálam a lengyel Szymon Marciniak és az olasz Rizzoli nem biztos, hogy akár az első ötbe is bekerülne. A legjobb szövetségi kapitány pedig nyilván az, akinek csapata a bajnok lesz. A győzelemről nem szoktak igazoló jelentést kérni. (Kivétel a Real Madrid.) A legjobb közönség nálam –micsoda meglepetés!- az izlandiak és az írek. Le a kalappal előttük. (Van néhány szurkolótábor –franciák, magyarok- akik megpróbálták utánozni az izlandi szurkolást, de látszik, hogy csak a lényegét nem értették meg a rituálénak. Így aztán inkább nevetséges mint hatásos amit művelnek.) A közmédiában a legjobb kommentátor Székely Dávid, a többiek –talán Hajdú B. billeg egy kicsit- mehetnek a levesbe. A műsorok „szakértőiről” –Dárdai kivételével, aki persze jó volt ebben is- inkább semmit, mert továbbra is adunk a színvonalra. Valamint azon morfondírozok, hogy Griezmann jobban megérdemelné-e az idei  Aranylabdát, mint ahogy Ribéry sem kapta meg 2013-ban. (Erre hagyok egy kis időt.)
Záróünnepség: Egy korlenyomat Hajdú B. Istvántól: „Az embernek nehéz eldönteni, hogy saját magát fényképezze a telefonnal, vagy esetleg a záróünnepséget.” A záróműsor nívójáról legyen elég annyi, hogy az Henri Delaunay-kupát behozó Xavi nyakkendő, öltöny+csíkos fehér tornacipős dresszkódja nem döntögeti az Armani csúcsait.

Portugál – francia: Ha valaki egy hónapja azt mondja, hogy a luzitánoknak fogok szurkolni –mert hát valakinek csak kell- akkor valami Bach-virágterápiát javasolok neki. Sic transit gloria mundi.
Pepe újra pályán a luzitánoknál, mindkét csapat teljes fegyverzetben. Jó értelemben vett közepes iramban kezdenek, de „kapura tartó lövések” ellen mintha mindkét gárda be lenne oltva. Majd jönnek a gallok a fejeseikkel, javul a statisztika. Aztán dráma. Cristiano Ronaldo megsérül élete egyik legfontosabb mérkőzésén. Férfiasan küzd még egy darabig  -ezzel a csapaterőt kockáztatva- de aztán lecserélik és tepsiben hozzák le vastaps közepette. Szünet. Jön Coman, a lehetséges Robben utód, most azonban nem azon a poszton kell játszania. Biztonsági foci van, mégis a franciák jobban forszírozzák a góllövést. Nem eléggé, 92. perc egy Gignac kapufa és…
Hosszabbítás: Kékek, pirosak, csak arra az egy kiugrásra várnak. 109. perc: Éder 20-ról tempóból, 1:0. Elvileg izgalmas lesz az EB utolsó tíz perce. Az is, de marad az eredmény, a 3 pont a portugáloké.
Európa Bajnok a Seleções de Portugal. A Bayern Münchent képviseli: Renato ’Predator’ Sanchez.
  

A nyájas olvasónak  -mind a négynek- köszönöm a kitüntető figyelmet, s a néha feddő de nálamnál mindig udvariasabb, értő, toleráns, lényegre törő hozzászólásokat.




Négy év múlva valahol Európában EB döntő: Deutschland – Anyland (Elf)

Siska László
Budapest, 2016. július. 10.

2016. július 9., szombat

Rendhagyóan az EB-ről. 31. nap (utolsó szünet)


     Azt mondják, a vereség katarzisát is meg kell élni. Egy nagy lompost! - gondolja az ember, pedig de. Azért lassan csak túl leszünk rajta, mint száz éve a villanytan szigorlat 2. UV-ján. S ami ki nem maradhat a krónikából az elveszített elődöntő után: bitadanke jungs!
     A holnapi döntőt az angol Mark Clattenburg fújja, aki vezetett már Intertotó-kupa mérkőzést(!) is. Kassai a negyedik spori, majd ő nyomkodja a cseretáblán a gombokat, meg számolja a stoplikat.
     Akinek az újhullám már retro kifejezés, az még nem emlékezhet a jó kis bronzmeccsekre, én szívesen megnéztem volna ma délután egy Wales – Németországot, pláne, hogy a funkcionáriusok annyit beszélnek a sok meccs áldásairól. Persze azért a mátrai borzaska kovászos uborkával, s belealvás a Formula-1 időmérőjébe sem volt egy rossz időtöltés. 
Latolgatás: a portugálok mellett az szól, hogy még soha nem nyertek, a franciák mellett pedig az, hogy ők már igen. Kíváncsi lennék Bartez tippjére. 

18+
Ahogy a bulvárban nézem, Királynak Gábornak sikerült a 15 perces kétes hírnevét követően tovább égetnie magát a Magyarország-szerte világhírű "Ronaldo ügyben” (featuring by D. Tóth Kriszta). Hátha még felidézném azokat az időket, amikor a szürke mackónadrág zsebében egy aszfalt darabot vitt be a pályára és azzal játszotta el a bírónak, hogy megdobták a nézők. Akinek ez kell, az zsák a foltját. Az idő gyógyító hatással van az eseményekre. Hagyjuk is…



Holnap EB döntő: Portugália – Franciaország (portugál)

Siska László
Budapest, 2016. július. 9.

2016. július 8., péntek

Rendhagyóan az EB-ről. 30. nap (7. szünet)


Az egyre inkább elmosódott határú Európában van cca. 58 ország ill. 55 UEFA tagszövetség. Ebből az idén 2.5 megelőzi Németországot a labdarúgó kontinens bajnokságon. Nem olyan rossz arány ez.
A tegnapi német eredmény okait máris sokan keresik, -s még többen az előre megírt flekkekkel- különösen persze az egyszemélyi felelősök után kutatva. Így ugyebár mindig könnyebb a léleknek. Sok okos „szakértő” majd kiválóan elmagyarázza, hogy hol és ki volt itt a hiba. Már most is gyöngyszemeket talál a lelkes mazochista. A valódi okok egynémelyike nyilván rejtve marad majd, esetleg brit tudósok egyszer majd publikálják egy interdiszciplinális kutatási eredmény first paper kiadásában. Mindenesetre, nem az arcunkba tolt bulvárt, hanem inkább a –bár három kattintással több munka megtalálni- szaksajtót érdemes követnie annak, akit hajt „éhe a betűnek, éhe a szónak”. (Nem erre a blogra célzok!) A vakmerőbbek akár még önállóan is alkothatnak  véleményt a látottak alapján, de ezzel már lehet, hogy Pandora szelencéjét feszegetem. Másrészt lehet ugye a sport nem is annyira közvetlen környezetével kauzális összefüggéseket keresni, de ez hamar elvezethet az összeesküvés gyakorlat félhomályos erdejébe, amikor is érvénybe lép Sipekiné Szilvássy Elvira örökbecsű figyelmeztetése: „Vékony jégen evezünk Jánosom!” (Amihez ezúton is gratulálunk.)
            A döntősöknek a legjobbakat kívánom –egyelőre fogalmam nincs, kinek szurkolok majd, ha egyáltalán-, de jó lenne egy kiváló utolsó meccset látni. Amire valljuk meg, kevés az esély. Bár tévednék.

            Lejárt a mosógép, megyek teregetni. A német mezemet is kimostam…



Következő rajongás: RioDamen Fußballmannschaft az Olimpián.

Siska László
Budapest, 2016. július. 8.

Rendhagyóan az EB-ről. 29. nap


A május végén kikelt kis szarkák [latinul: Pica pica] már itt bandáznak a kertben, borzalmas mutáló rikácsolással és nem lehet rájuk haragudni. A szülők tanítgatják őket, hogy kell a macskát üzgérelni, de azért Oriza-Triznyákot sem kell félteni.
Fokozódik a nemzetközi helyzet. Ilyenkor a laikus támpontokat, kapaszkodót, biztató jeleket keres, hogy megerősítse hitét. Nekem egy két évvel ezelőtti világverseny elődöntője jutott eszembe, melyen egy messzi-messzi galaxisból érkező vendégsereg hét szép ajándékkal kedveskedett a házigazdának amit ő csak jelképesen tudott viszonozni. Valahogy így. Aztán: a német válogatott az eddig a házigazdákkal vívott elődöntők során 6-ot megnyert, egyet elveszített. A maival lehetne az arány 7:1. Ez is ismerős.
Azonban minél közelebb a meccs kezdete, annál szerényebbé és megfontoltabbá válik a fotelhuszár krónikás. Meg aztán vége a Ramadánnak, Özil is kap most már rendesen enni, ettől hátha elkezd labdarúgni, - ha már felsőbb direktívák miatt bent van a kezdő csapatban. Bastit sikerült összedrótozni, ő a Spielführer. Ez később még döntő lehet. (Érted! „Döntő”) Oliver Bierhoff  két napja a sajtótájékoztatón azonban azt mondta, hogy nem a németek az esélyesek. Ezen kicsit elakadtam. Ennyire rossz színész nem lehet egy ilyen komoly ember. Vagy pedig… De ezt ne is gondoljuk tovább. Annyi már bizonyos, hogy legalább egy friss európa bajnoka lesz a Bayern Münchennek.
Oliver Kahn mai elemzésében nagyon hiányolja Gomezt és bízik a 13-as számú játékos (Der Raumdeuter) hasonló kvalitásaiban. Úgy gondolja, most pótolni fogja majd Mariót. A Titán a franciák támadó fejjátékától tart leginkább. (Hát igen. Nálunk meg hiányzik majd az egyik toronybástya, Hummels.) A gall kakasok teljes harci díszben, nincs hiányzójuk.

Német – francia: A franciák lépnek fel támadólag, Neuernak még védenie is kell egyet. Hallatlan.  10 perc után a németek kiszabadulnak és beszorítják az ellenfelet. 20. perc és látszik, hogy a francia védelem ma sem egy Maginot-vonal. A kékek szabadrúgása 30-ról, Manu először rágót cserél, majd megfogja. Érdekelne mi volt a gallok koncepciója. Schweini elereszt egy bombát, ezt Lloris még kitolja. Csak idő kérdése a német gól - gondoljuk ekkor. A rutintalan és besárguló Can szabálytalansága után Manu ismét véd egyet 28-ról, mintha élvezné. Majd Boa hibázik, Höwedes parádésan javítja, kiválóan pótolva Hummelst. Aztán hidegzuhany: Rizzoli befúj egy véleményes tizenegyest, Griezmann belövi, 0:1. A szokásos helyzet, kiesésre állunk, nem szeretnék a franciák helyében lenni. (Ekkor a költő még nem sejtette…) Szünet után, amikor azt hiitük, hogy ennél már nem lehet rosszabb, Boateng megsérül, le kell cserélni. Végül a bástyáit vesztett Abwehr összehoz még egy gólt, 0:2. Innen csak egy csapat tudna felállni, negyedóra van hátra.
De van valami, amit csak a hardcore rajongó vesz észre: A Die Mannschaft a végére elvesztette a hitét. Ma nem láttuk Európa németjeit…



Kicsit lehiggadva: Legyen tartásunk, ne fogjuk rá Rizzolira. (Bár a kilövési engedélykérelmek már halomban állnak.)

Siska László
Budapest, 2016. július. 7.

2016. július 6., szerda

Rendhagyóan az EB-ről. 28. nap


Még három mérkőzés van hátra. S kinek egy, kinek kettő. A walesi szurkolók nagyon odateszik magukat, bár napközben láthatóan nem a Szabó Ervin Könyvtárban múlatták az időt a római jog Donellus és Cuiacius féle értelmezését kutatva.  (Némi önkritikával:  lehet, hogy a médiának nem egy Bale – Ronaldo párharcra kéne kihegyezni ezt a mérkőzést, nem hiszem, hogy sok összecsapásuk lesz egymással, bár a luzitán kapitány elég gyakran tisztességgel visszajön védekezni.)
Más: milyen kár, hogy Wales nem néhány évvel ezelőtt csinálta meg ezt a bravúrt. A ManUnited legendája Sir Ryan Giggs is játszana. Bizonyára ott lesz majd a meccsen, ha szerencsénk van, megmutatják majd. Robson-Kanu ha ismét csinál valami zseniálisat, (megfordulós cseles gól, amikor három belga védőt elküldött gyufáért) akkor Cardiffban országrészt neveznek el róla, az tuti.
Bármi is lesz, holnap nem olvasunk Indigót (Index-Origo) tartván az olyan kattintós firkász  címektől, mint ’A Luzitánia elsüllyesztése’, ’Lecsaptak a walesi bárdok’, ’KiBale-elték a portugálokat’ vagy amibe ma sikerült belefutni: ’Ronaldo a portugálok Szalaija’ .

Portugál – walesi: Hatalmas, drámai harcnak ígérkezik. (Egy ideges barbély belenyírt CR frizurájába, ettől egy kicsit az agyműtét utáni Kozsóra hasonlít, de a sportághoz való hozzáállásán ez nem látszik.) Mindenki away kitben van, kivéve a sporit. Ő olyan, mint aki most esett be a Pride-ról s nem volt ideje átöltözni. Robson-Kanu éledezik, csinál egy olyan cselt amiért annak idején a grundon simázás járt. Predátor szólózik egy hetven métereset, de nem liheg utána. Várjuk a Säbener Straße-ra az ambiciózus, ki tudja hány éves legénykét.
            Szünet után végre beköszön El’ Capitano egy parádés fejessel, 1:0. Aztán rákapnak a foci ízére, Nani 2:0. Innen kezdve látszik, hogy a sárkányok ezt a meccset nem fordítják meg. Portugália az EB döntőben van.

  
Utolsó előtti mérkőzés holnap: Németország – Franciaország (Die Adler)
_____________________

Trailer: 
A költő sihedernyi korában, 1982-ben a spanyolországi VB-n volt egy Alfred Hitchcock által rendezett NSZK - Franciaország szintén elődöntő (Igen, a Harald Schumacher féle, s ezzel ezt rövidre is zártuk). Ez rendes játékidőben 1:1 lett, aztán elmentek Platiniék 3:1-re, de jött Karl-Heinz Rummenigge és az ő mentalitása, amikor magánál jobban csak a csapatot hajtotta végkimerülésig. 3:3 lett, a 11-es párbajban hiba nélkül a németek győztek. Ha jól emlékszem ezt a meccset a Magyar Televízió abban az évben karácsony éjszaka megismételte. Ez a mérkőzés egy életen át elkísér…  

Ezalatt: Vidáman tapasztalom, hogy mennyi jóember kattint rá –nem szinte!- bármire, ami az orra elé kerül, dőlnek a Réjben napszemcsi spamek. Gratulálok…

Siska László
Budapest, 2016. július. 6.

2016. július 5., kedd

Rendhagyóan az EB-ről. 27. nap (6. szünet)


     Emberünk a szomszéd házból reggel 7-kor megtalálta a hozzáférést a még az Ardennekben felhalmozott szövetséges benzinkészletekhez, így vidáman elkezdte a fűnyírást az ablakom alatt. Hej, ha lenne itt egy Hessler tábornokom…
A góllövőlistával nem foglalkozunk, még ha nem is állunk rosszul. Sőt, kifejezetten csapaterőt mutat, hogy sok az egygólosunk. A Die Mannschaft erősségét mutatja, ha nem az ő játékosa vezeti a tabellát, vagy lesz a gólkirály. (Jól megdumáltam magam, ugye?) Csapatjáték, mindenkinek ott van a lábában a bugi. Persze a 13-as számú játékos viríthatna már egyet, csak úgy, játszásiból.
Hát így is le lehet higgadni, mint ahogy a magyarok is tették…
S amit nem lehet eléggé csodálni, az a ’Strákarnir okkar’ viking fogadtatása Izlandon.
A franciák igen fenekednek valami revans kapcsán a németek ellen –sportról van szó természetesen- de egyelőre a Sárkányok és a Seleções de Portugal a fő téma. Csak ne legyen 11-es párbaj, ez a legfontosabb. A portugáloknál Renato ’Predátor’ Sanchez, még CR-nél is veszélyesebbnek tűnik, -de jó, hogy ősztől bayernes lesz-, Pepe kérdéses, Walesnél pedig hiányzik majd Aaron Ramsey, két sárgás bünti miatt.
Igen sok gyermeki könnyet, arcát zokogva a kezébe temető rettenthetetlen gladiátort fogunk látni holnap éjszaka. Pedig sírni, csak a győztesnek szabad…


Holnap az első elődöntő: Portugália – Wales (portugál)

Ezzel egy időben: Kegyelettel emlékezünk Klónos Dollira, aki ha élne, ma lenne húszéves, de már megfőzték klónpörköltnek.

Siska László
Budapest, 2016. július. 5.

2016. július 4., hétfő

Rendhagyóan az EB-ről. 26. nap (5. szünet)


     Még szombaton kaptam újabb 15 db foci ajándékkártyát Mammon templomában. Ez több, mint ami összesen eddig volt. Innen kezdve nem érdekel, ez olyan mint Katona Klári három mázsa lépesméze, s csokoládé hegyei.
     Kérdezték, hogy a németeknek mennyiben lesz nehezebb, s mennyiben könnyebb a franciák elleni meccs mint az olaszok elleni volt. Szerintem: Annyiban lesz könnyebb, hogy ezután már csak egy meccsünk lesz hátra. Nehezebb, mert a fakóval kell kiállni. Nyolc Bayern München játékos van a negyeddöntőben, vajon hányan mennek majd közülük vigyorogva egy hónap múlva a Säbener Straße-ra? 
   S még egy apróság a tegnapi meccs margójára: a frissen megválasztott Guðni Th. Jóhannesson (President of Iceland) nem a VIP páholyból nézte a meccset, hanem mezben beült szurkolni az egyszerű nép(e) közé. Ez olyan skandinávos dolog, nem? Vagy valami más… Nálunk ez másképp megy, pl. King for president! (Erre hagyok időt, nem egyszerű.)  Az izlandiak nem lettek Európa görögjei, s ez jól is van így –minden szempontból-, leborulunk a mentalitásuk előtt.
     Az elemzők sokat emlegetik, hogy a portugálok könnyebb ágon jutottak el a négybe. Megnézve, valóban eddig könnyebb ellenfeleik voltak mint a németeknek, de ne feledjük, ehhez az is kellett, hogy ezek a könnyebbek kiejtsenek nehezebbeket. (A költő itt nem feltétlenül a magyar - belga mérkőzést hozná fel példaként.) Erről ennyit, igazságosabb  rendszert még nem találtak fel. A legjobbnak nem kicsit kell jobbnak lenni, s mindenkit le kell tudni győzni. De az is igaz, hogy nem döntetlenekkel. (Hogy azért a másik oldal is érezze a törődést.)
     Közben ismét eltűnődünk azon, hogy nem igazán jó ez a kibővített 24 csapatos EB, s harmadik helyes továbbjutási lehetőség -hiába is rajong érte az új FIFA elnök Gianni Infantino. (Ráadásul azzal fenyeget, hogy a VB mezőnyét is kibővítik majd.) Jó pár alibi félidő és  meccs  volt idáig, sok a sérült -nem csak a németeknél-, így a végére nem feltétlenül a legerősebb összeállításukban állhatnak ki a csapatok.
     Pihenés van, Pink Floyd, és ebéd alkotás.

Laci’s furious psychedelic lunch by a brain damage in the kitchen cooking all of stuff with pretty much Tabasco and bacon without eggs, during procreation of some cold spitzer also,  thinking on Alan.



Siska László
Budapest, 2016. július. 4.

2016. július 3., vasárnap

Rendhagyóan az EB-ről. 25. nap


Délelőtt minőségi kávézás közben taktikai értékelés a tegnap estéről. Eredmény: hosszú életű lesz, aki a tizenegyes párbaj idején inkább elmegy zuhanyozni. (Ez a nézőkre vonatkozik, bár Özil és a 13-asunk is jobban tette volna.) Délben megtudtuk, hogy Hummels mellett Gomez is hiányzik majd az elődöntőről, utóbbi sérülés miatt be is fejezte  az EB-t, Schweini és Khedira még kétséges, kezelik őket. Szép kilátások. Van három napja a stábnak, hogy megoldja, voltunk már ennél nagyobb bajban is. De azért nem kéne most szabadidős pihenőként az Eiger északi falát vegyvédelmi felszerelésben megmászatni a maradék hadosztályokkal. Írok is egy határozott hangvételű levelet Joginak.
A dráma után ma kifejezett nyugodtság következik. Bár, mint korábban említettem minden észérv a franciák mellett szól, azért láva tüze ég ezekben az izlandi fiúkban. Igen nagyot vétenének a gall kakasok, ha lebecsülnék őket. Gondolom most már néhányan kezdenek szabadkozni amiatt, hogy két hete még kissé lekezelően beszéltek Izland válogatottjáról. Köztük én is…

      Francia – izlandi: Kár lenne sok szót vesztegetni rá, teljesen sima mérkőzés, 5:2. (Legfeljebb annyi, hogy Hajdú B. tőle váratlan módon piszkoskodik egy kicsit a németek –valójában a saját- kárára.)
A ’Strákarnir okkar’ az utolsó percig tisztességgel küzdött, de a forró izlandi láva kihűlt, vulkáni hamu permetez…

Két nap pihenő, szerdán Portugália – Wales elődöntő (portugál).


Siska László
Budapest, 2016. július. 3.

Rendhagyóan az EB-ről. 24. nap


Mivel a legjobb négyet illetően eddig a költő látomásai nem váltak be, csendben kéne maradnia. Ez azonban –mint köztudott- ütközne a Shannon-féle entrópiafüggvény hírkészlet és állapot-valószínűségének sztochasztikus kibernetikai rendszerelméletével. Tehát folytatjuk.
            A délelőtt Oliver Kahn és Manuel Neuer videókkal telik. Világos az összefüggés: Oli az egyik legnagyobb formátumú kapus volt a Nationalelfben és talán a világon is. Megalapozta azt, amit Neuer most tovább visz: nem 'csak' kiválóan védeni, hanem erős kézzel, karizmatikus vezérként irányítani az Abwehrt, ha kell a csapatot is. S néha kiszolgálni egy-egy kóbor, hajmeresztő de magabiztos szólóval a mezőnyben a közönség cirkuszra is vágyó részét. (Lehmann nevére esetleg a Titán kapcsán fognak emlékezni 50 év múlva.)

     Német – olasz: A dresszkód a klasszikus, ez így illik egy ilyen eseményen.  A Spielführer  Neuer, a Fussballgott egyelőre a padon, az ifjú Joshua Kimmich kezd, Özil is. Utóbbit egyelőre  nem értem.  A 13-as számú német játékostól pedig az eddigi jó játékon kívül az eredményjelzőt is módosító tevékenységet várunk. Délutáni elemzésében Kahn nagyon felhívta a figyelmet a „Juventus Turin Triple” védelemre. Valamint a fenyegetett játékosokra (sárga laposok) Hummels, Boateng, Kimmich, Khedira és Özil. Ebből az első kettő igen komoly veszély, már ma. Belső védők, erre az olaszok rá fognak menni. A költő ekkor még nem tudta, hogy mennyire jó ez a meglátása. (A szerk. megj.) Löw tegnap megmondta a tutit: „ …the team that wins on Saturday will be amongst the favourites for the title.”
Kezdés: A himnusz alatt Müller ránéz Hummelsre, jó jel. Kiegyenlített első negyedóra, erős taktikai csata. Khedira megsérül, Basti jön helyette, elő is léptetik azonnal, innen ő a Spielfhürer. 21. perc: Löw jó labdát kap, de mielőtt megindulna vele Giaccherini becsúszva szereli. Egyébként tológatós mágneses flipchart táblák logikai játékát látjuk, de ma este sem nézzük meg a Jóban Rosszban évadzárójának letöltött biztonsági másolatát. Neuer bohóckodik egy kicsit, amitől néhány német szurkolónak kisimul az EKG-ja. (Kassai ma Dortmund mezben játszik, de nem hibázik sorsdöntően.)
Szünet, Pars Krisztián szakért, ez megér egy jaffa ciccentést. A folytatásban DVB-S-en a labda elkezd csíkot húzni maga után a képernyőn, amit a játék képe kicsit sem indokol. Köszönjük Digi. Aztán Gomez és Hector megkavarják a baloldalon, Özil pedig belövi, 1:0. Mesut, minden meg van bocsátva!  77. perc, Boa -amúgy szép- kézilabdás sáncolással  összehoz egy tizenegyest, Bonucci belövi, 1:1. Nem örülünk Vincent. (A büntetőt Kassainak újra kellett volna rúgatnia, szabálytalanul lett elvégezve, az olasz megtorpant és megállt nekifutás közben.) A bíró nem jár egyedül, Hummels kap egy sárga lapot, az esetleges elődöntőt ki kell hagynia. Most már biztos, hogy a német-szlovák meccs lengyel játékvezetőjére beszerezzük a kilövési engedélyt. (Ő adta Hummelsnek az első sárgát, jogtalanul.)
Hosszabítás: A direktíva mindkét oldalon: nem kapni gólt. Meddő német fölény, az olaszok húzzák az időt, a gyengébb csapat játszik a tizenegyesekre.
     11-es párbaj: A szépkorúak többsége kihagyja. (Köztük a 13-as számú német játékos is. Özillel meg dobatni kéne a tizenegyest 7 méterről, hátha akkor bemegy.) Az ifjúságnak helyén van a szíve, meg aztán Neuer is megfog kettőt. 9(!) kör után,  a Lineker-törvény működni kezd.
Ciao Azzurri, bitedanke jungs!


Ezalatt: Sikerült megfelelő viszolygással vegyes méltósággal távol tartani megnyilatkozásainkat a Népköztársaság útján elkövetett Gőg Fesztivál mai eseményeitől. Pedig a mainstream média provokál ám rendesen…



Vasárnap, a negyedik kiadó helyért: Franciaország – Izland (francia)

Siska László
Budapest, 2016. július. 2.

2016. július 2., szombat

Rendhagyóan az EB-ről. 23. nap


A spanyoloknál vihar van a lavórban, a kiesésüket Iker Casillasra próbálják ráverni a szakmai stábbal való rossz kapcsolata miatt. Bűnbak keresés, még ha így van akkor is. Másrészt épp tíz éve volt a németeknél egy Lehmann – Kahn páros is, ott a Titán példamutatóan viselkedett.

      Walesi – belga: A belgák felett viszont komoly viharfelhők gyülekeznek. Kompany és Eden Hazard után Vertonghen is megsérült, Thomas Vermaelen pedig sárga lap miatt büntiben van. A mester beteszi Jordan Lukakut, Romelu kisöccsét is a kezdőbe.  A hírek szerint Wales csak Balere épít, ez Aaron Ramseynek is esélyt adhat. Hazardot végül is összedrótozzák a kezdésre. A 7. percben a belgák összes támadójának sikerül kihagyni négy helyzetet 15 másodpercen belül. Aztán végre Nainggolan nagyjából Lajosmizséről rálövi, gyönyörű gól, 1:0. (Ilyen gólokat Arie Haan lőtt, még 1978-ban Argentínában. Meg Váradi Béla.) A vörös ördögök ma nem rohannak, de így is az van amit ők akarnak. Azonban Ash’ Williams úgy gondolja, hogy ez így nagyon nincs jól, fejel egyet, 1:1. Szünet után bejön Fellaini, de nem sok vizet zavar. Majd Robson-Kanu előad egy táncos jelenetet Courtois kapuja előtt osztott sikerrel. Ezt még sokszor fogjuk látni összefoglalókban, 2:1. Ezzel Wales megfordítja története legfontosabb mérkőzését, Európa jelenleg legmagasabban rangsorolt válogatottja ellen. Bejön Mertens is, az ifjabb Lukaku pedig le, nem posztra cserélnek. Izgalmas végjáték lesz. Hatalmas belga fölény, de a frissen bejött Sam Vokes fejel még egyet, gól a semmiből, 3:1. Ez kész.
Én úgy látom, a Rode Duivels nem vette elég komolyan a walesi sárkányt, az eredmény csalódás, a látott játék nem. Kevin de Bruyne jó volt az EB-n, de nem elég jó.  Benne több van…

Arra már nincs energiánk, hogy Héder Barna újabb agymenését boncolgassuk ’a rugby és a foci korrelációja’ témában.



Szombat esti láz: Németország – Olaszország (Die Mannschaft)

Siska László
Budapest, 2016. július. 1.

2016. július 1., péntek

Rendhagyóan az EB-ről. 22. nap


Ma két ajándékkártyát kaptam: Kevin de Bruyne és Mario Götze. Kicsit korai, de Nostradamus sem két nappal előtte mondta meg, hogy mi a répa lesz a nagyvilágban. Az alternatív sportok kedvelői a foci előtt megtekinthették a Labdarúgó Európa-Liga selejtező „odavágóját” Felcsútról élőben: Videoton FC (magyar) - Zaria Balti (moldáv) 3:0 (1:0)
A fizető nézők száma a kommentátor szerint 1500.  Erről ennyit, krónikánk ragaszkodik a jó ízléshez és az igényes színvonalhoz.

     Lengyel – portugál: Délután egy jó összefoglaló arról, hogyan jutottak a résztvevők a mai meccsig, sajnáltam a zokogó horvát csapatot. Ma ki fog sírni? Héder Barna rácsavarodott a foci-kosárlabda párhuzamra, ezzel el is vagyunk 9 óráig. 
Kezdés. Ahogy Błaszczykowski a kezdőkörben visszanéz a bandára, úgy nem néz vissza senki. Nem is cicóznak, mint kés a vajon, Lewa úgy ver be egyet azonnal, 1:0. Festő ecsetjéért, költő tolláért kiáltó akció volt. Annyira szép az első 20 perc, hogy depresszió ellen ezt nézetném a XXI. századi városlakókkal. Zúg a „jeszcze jeden”. Aztán a Bayern új zsákmánya Renato Sanchez 17-ről villan, 1:1. (Tegnap valahol azt olvastam, nagy derby lesz ez. ) Cigiszünetre mennek.  
Az utolsó(?) játékrész megfontoltan indul -mint egy fülledt nyári éj a második zuhanyzás után(18+) -, hosszú éjszaka lesz. Közepes iram. 
Hosszabbítás: Ahogy számíthattunk rá biztonsági játék, két rövid eredménytelen  menet, arra várván, hogy vét az ellenfél. (Egy nem időre született rajongó beszalad a pályára fogócskázni, ennyi.) 
11-es párbaj: Mióta komolyabban veszik az egyébként már 100 éves szabályt –kapus a gólvonalon a rúgás pillanatáig-, kevesen hagyják ki. Amikor Błaszczykowski nekiáll, nem fordít hátat a kapunak amíg kiméri a távot. Érzem, hogy baj lesz…
A Seleções de Portugal megy tovább. Szerintem a négy páncélos elrontotta a végét. Meg kellett volna hoppolni az utolsó 5 percet. Legfeljebb kapnak egyet és úgy van végük. Azért így is emelt fővel búslakodhatnak haza, részemről elismerés nekik.

Kisszínes: Kassai Viktor vezeti szombaton a német – olasz negyeddöntőt.



Holnap: Wales –  Belgium (Rode Duivels)

Siska László
Budapest, 2016. június. 30.

2016. június 29., szerda

Rendhagyóan az EB-ről. 21. nap (4. szünet)


A tollforgató embernek felelőssége van. S mivel ritkán ugyan, de olvas is, meglepetések érik:
Vasárnap a francia – ír kapcsán ebben a blogban tesz egy felismerést, hogy „A fociban az a jó, hogy ha 2:1 a végeredmény, a vesztes nem ajvékolhat, hogy újra le kell játszani, mert kitalálta, hogy csak a kétgólos különbség érvényes.” Hétfő este pedig az internet népe ki is találja az angol – izlandi végeredménye kapcsán: „szurkolók máris a meccs újrajátszásáért indítottak petíciót, ahogy a Brexit-szavazás után is indul kezdeményezés a népszavazás megismétlésére.”
Figyelnem kell, mit írok le…

Predikciók.
Lengyel – portugál: a lengyeleknek jobb csapatuk van, de ha a portugálok végre rendesen meg tudják támasztani hátulról CR-t, s lesz végre egy jó kapusuk, nagy derby lehet.
Walesi – belga: Minden a belgák mellett szól -még a szimpátiám is, nem kicsit-, de Bale, ő Bale. Ki kell kapcsolni, aztán mehet a szétrohanás. Erővel bírják, még ha a partjelzőt kell befűzni, akkor is.
Német – olasz: Nem lehet kérdés. Tűzzel-vassal, ha mind ott maradnak a pályán akkor is a Nationalelfnek kell továbbmenni. Volt egy angol focista, aki egyszer megmondta a tutit.
Francia – izlandi: Persze elvárás –minden alapján- a francia győzelem. De nézzük meg ezeket a derék izlandiakat, milyen tűz ég bennük. Anglia kiütése után…

Holnap tehát : Lengyelország – Portugália: (A  lengyel lekváros buktát mert az szeretem.)



Siska László
Budapest, 2016. június. 29.

2016. június 28., kedd

Rendhagyóan az EB-ről. 20. nap (3. szünet)


Ma begyűjtött ajándékkártyám: Wayne Rooney. Későn jött. A legjobb nyolcba került csapatok: (ha akad még valaki a kontinensen aki nem tudja fejből, mint a Mengyelejev táblázatot) Lengyelország, Portugália, Wales, Belgium, Németország, Olaszország,  Franciaország és Izland.

A média tovább fújja és túltolja a szenzációhajhászás lufiját, pedig elég szép lenne az úgy is (de tényleg!), ha „csak”a valóságot mutatnák meg s kezelnék a helyén. Megy az agymosás, majd az előregyártott igénytelen vélemények beégetése, sulykolása, a manipulálás. Működik, mint már néhány ezer éve. Pl. szakértő a meanstream médiában: „Jobb lett volna, ha csak 2.-ok vagyunk a csoportban, mert ezeket a semmi, gyenge, …. [censored] angolokat 3 góllal rommá vertük volna.” Aha… Vagy a  nem is annyira másik oldal klikmágnese:  "Dzsudzsák három lépésre Puskástól". A szemfülesebbje azért meglátja a kilógó lólábakat, de ez már túlmutat a sporton. Amit erőszakkal rátolnak, az ellen tiltakozik a viszonylag ép elme, amit pedig befeketíteni igyekeznek, azt megvizsgálja alaposabban.   

Van két nap az elmélkedésre, a mosatlanhegyek eltüntetésére, az establishmentnek medence takarításra, másoknak a stratégiai szóda és egyéb készletek feltöltésére. Aztán már csak hét  mérkőzés, (illetve bocs, még hét!) mert a szabályok szerint nem lesz bronzmeccs.



Vive La Mannschaft!

Siska László
Budapest, 2016. június. 28.

2016. június 27., hétfő

Rendhagyóan az EB-ről. 19. nap


Amíg aludtunk, az Atlantic sea túloldalán a Bayern München kiválósága Arturo Vidal nyert egy Copa Américát Chilével. (Úgy, hogy a végén a büntető párbajban Messivel –akinek ez volt az utolsó válogatottbeli meccse- első párként kihagyták a 11-eseiket. De kicsire nem adunk.) A nap végére lesz egy nagyon csalódott csapat.

Olasz – spanyol: Az Azzurriban újra Dzsidzsi Buffon véd, komolyan veszik az ügyet.  Ahogy az olasz csapat énekli a himnuszát, nem énekli úgy senki. Örülünk, hogy az UEFA gondolt a világ mind a 314 fekete-fehér tévé tulajdonosára –akik többsége Angliában van, mint mentoromtól megtudtam- és a spanyolokat a maszatos away kitben játszatja. A La Furia Roja úgy néz ki, mint akiknek a BNV-s centenáriumi ajándék pólójára már az öltözőben rálőttek paintballal.
Kezdetnek leszakad az ég, az olaszok csapatbusza kint marad a parkolóban, szépen bekezdenek. Ők nem akarják az ’elvárt’ játékukat hozni, a spanyolok pedig emiatt nem tudják a sajátjukat. Jó meccs. (Kisüt a nap, érdekes, hogy a láthatatlan ember csak a napsütötte területen szaladgál.) Éder szabadrúgás, egy viszonylag kapushiba –egy de Geától az- és Chiellini megszerzi a vezetést. Eddig ők Európa belgái. (Buffonon már most látszik, hogy legszívesebben elásná a játékszert és locsolgatná felette a földet, hogy ne látszódjon más, "csak az a szép ződ gyep”. )  Ez előrevetíti a második félidőt…
Nem úgy lett. Az olaszok az időhúzás művészetéből ma csak ízelítőt adnak. A végén Pelé beveri a koporsószeget, 2:0, Hasta la vista España.
Angol – izlandi: Szép tiszta angol továbbjutást várunk. (Ekkor a költő még nem sejtette…) Anglia túl nagy diadalt nem arathat, Izland pedig nem sokat veszíthet. 4. perc 11-es, Rooney belövi, 1:0. Igen ám, de 2 pec múlva izlandi R. Sigurdsson egyenlít. Mi lesz itt? Az, hogy az izlandi Sightorsson is betalál, 1:2. (Ezt ép ésszel nem lehet bírni, megyünk fokhagymás pirítóst készíteni.)
Az m4 emeli a színvonalat, a körítő műsorba beraknak egy kitérdelt pólójú színművész hölgyet, aki szakért. Kb. mint Spitzer Gyöngyi Soma Mamagésa a gravitációs hullámokról. Mindegy is, a pólója növeli a nézettséget.
Szünet után Izland nem nagyon húzza az időt. Olyan újak még ebben a foci cirkuszban, hogy eszükbe sem jut ilyesmi, leköti őket a gyermeki ártatlanságú játékra való rácsodálkozás. Északi édenkert.
A háromoroszlánosok hazamennek, a beefeaterek kapitánya vadul keresi a Tower hóhérjának telefonszámát.  

Ezalatt valamikor: Elhunyt Carlo Pedersoli. Talán az olasz gólokat még látta...



Első negyeddöntő csütörtökön: Lengyelország – Portugália (lengyel)

Siska László
Budapest, 2016. június. 27.

2016. június 26., vasárnap

Rendhagyóan az EB-ről. 18. nap


     A tegnapról: Egy EB, amin Svájc veretlenül kiesett a játékok eddigi legszebb gólját rúgva.  Ma reggel úgy éreztem Bruce Willist kell játszanom, a frissen mosott DFB (marslakóknak: Deutscher Fußball-Bund) mezben mentem vásárolni. Megúsztam egy lapos pillantással a trafikban. Itthon a Tesco mai ajándékkártyáját kibontva a sok módon értelmezhető Nostradamus prófécia jutott eszembe: „Amit értelmes elme el sem képzel, az megtörténik majd Hungáriában.” 
Azonban a kártyán Kevin de Bruyne képe van…

     Francia – ír: Sima gall kukorékolást ígér, de hát az íreket se a szél fújta be ide az ablakon. Rizzolit szeretjük, akkurátus egy ember, megismételteti a középkezdést. Majd rögtön befúj egy jogos büntetőt, ezzel az írek egy nem kapura tartó lövéssel (kapufás) megszerzik a vezetést. Innen kezdve a franciák darálnak. (Rizzoli ivószünetet rendel el, ami ugye a tévé előtt ülőkre nézve fokozottan kötelező.) A tegnapiak után jó kis meccs, labdarúgnak végre. A vesztes csapat nálam már most helyet cserélhetne a walesi válogatottal. Az írek esnek-kelnek de állják a sarat, az olasz meg szórja a sárgákat. A második felvonásra bejön a Bayern München támadója Kingsley Coman, (aki nem Alaba, csak egy barbélyhoz járnak) és színt visz az álmos dubliniak vasárnap délutánjába, Griezmann egyenlít. Aztán, hogy biztos legyen magában, rúg még egyet, 2:1. (Tehát kimegyek jégkrémért.) Rizzoli megtalálja a zsebében a pirosat is, de jó bíró. A végére az írek belereccsennek, menni sem tudnak a fáradtságtól, a franciák sem akarnak több gólt rúgni. Wales cseréljen helyet Írországgal!
A fociban az a jó, hogy ha 2:1 a végeredmény, a vesztes nem ajvékolhat, hogy újra le kell játszani, mert kitalálta, hogy csak a kétgólos különbség érvényes.
_________________
Vigyázat, kiszólásos kilengés következik!

A szünetben Héder Barna ismét bizonyságát adja, hogy a sportújságírói felkészültség területén még határtalan távlatai vannak. Másrészt abszolút tájékozatlan –vagy annak akarni tűnő- a labdarúgással kapcsolatban, nagyon mértéktartó a méltósága is: a délutáni találkozóról és a most következőről mint  felvezető meccsről beszél, fényezi a pár héttel ezelőtti német – szlovák felkészülési mérkőzés eredményét, Ronaldót még mindig ekézi, s a többiek persze brácsáznak neki. A nevek akár megközelítően elfogadható kiejtése még –s tartok tőle örökre- kihívás marad nekik. S Barna ezt a rózsaszín bársonyba tekert meleg mosolyú arroganciáját képes egy pillanatra sem megtörni. Megfelelő ember, a megfelelő helyen.
__________________

     Német – szlovák: Elvben és hitben nincs kétség, de Martin Škrtel és Peter Pekarik szigorú sportemberek. A ’Die Adler’ kicsit változott, Draxler kezd Götze helyett. Szentimentális első 8 perc után Boa 20-ról beleáll, 1:0. (Persze nyilván van néhány ’echte’ német, aki ezek után sem szívesen lenne a szomszédja.) Martin csinál egy erősen véleményes 11-est, amit Özil –mert ő is egy grál lovag- szépen felad a kapusnak. Müller az egészet nem érti, szólnak neki, hogy nyolcaddöntő van. Özil meg úgy dönt, hogy ma nem rúg gólt, bármennyire is preferálnák ezt pajtásai. A 33. percben megtudjuk, hogy Toni Kroos is a pályán van. Neuernak már nagyon bravúrhatnékja van, a 40. percig kell várnia rá, naná, hogy simán megcsinálja. Az első félidő végén az ifjú Julian Draxler kavar egyet, Gomez már nem tud elugrani a labda elől, 2:0, lehet menni kólázni. A második félidő csemegéje –tudom, nem ezt figyelte Európa-, 56. perc: Kucka szabadrúgásakor Müller háttal a kapunak földre veti magát, elvetődik a labda elől. Tudja, hogy Neuernak ezzel segít, nem szabad zavarni a védésben. Abszolút bizalom egymás iránt. (Utoljára ilyet a ManUnited van der Sar, Rio Ferdinand, Nemanja Vidić védelménél láttam. Ez csak a legnagyobbak sajátja.) 63. perc: az ifjú Julian Draxler lábtengózik, 3:0. Szymon Marciniak bíró nálam feketelistára kerül, Hummelsnek egy bravúros, tiszta szerelésért sárga lapot ad. A végére bejön még néhány világbajnok (Schweini, Höwedes, Poldi herceg). Neuer szenved mint a rosszlány a templomban, már a kezdőkörben kolbászol, nagyon elunta magát.  Csak nehogy valami kárt tegyen magában. A csapatnak két feladat maradt: nem megsérülni és gólt rúgatni Müllerrel. Utóbbi ma lehetetlen, Özillel véd- és dacszövetséget kötöttek.  A vége 3:0.
Még ma sem tudtuk meg mire képes a Nationalelf, de bitedanke jungs!
     Magyar – belga: Megnyugodva hallom, hogy nem becsüljük le a belga csapatot. (Hajdú B. nem iszik rendesen. Ki fog száradni.) Ma félelmetes a Rode Duivels, szétrohanják az ellenfelet. Az 1-1-eket is sorra nyerik. A vége még így is tisztesnek mondható, 0:4. A belga kapitány tegnap nyilatkozta, hogy a végén fogják szétütni az ellenfelet. Gratulálunk a győzelemhez, s ahogy illik, sportemberhez méltóan kívánjuk, hogy minél tovább jussanak a versenyben. Az ezüst is szépen csillog.

Jó lenne, ha az európai tablón kialakított halvány, de legalább már talán ismét létező képet a Magyarország nevű entitás nem rontaná el magáról. Semmi rajta kívülálló nem tehet arról,  hogy itt a vége, mint ahogy arról sem, hogy idáig eljutott a nemzeti tizenegy. Ja, és ami a legnehezebb: megfelelő polcra kell helyezni ezt a szereplést, sem feljebb, sem lentebb  mint ahová való. Elemezni kell, bűnbakot keresni nem, mert bűn nincs. Viszont van klubfoci, amely már régen túlhaladta a válogatottakat. Ott is tessék virítani. 
 A körnek nincs vége… (geometria)


A fekete hétfő jön: Olaszország – Spanyolország (olasz), Anglia – Izland (angol)

Siska László
Budapest, 2016. június. 26. 

2016. június 25., szombat

Rendhagyóan az EB-ről. 17. nap


     Tegnap szakértőktől megtudtuk, hogy 
- igenis van különbség a foci és Richard Wagner művei közt – pl. utóbbi célja operáival nem a szórakoztatás volt,
- azért jó, hogy mi magyarok egy nappal később játszunk mint a többiek,  (nyolcaddöntő, a szerk. megj.) mert mi akkor már tudunk majd taktikázni az eredménnyel.
Ennek a felbecsülhetetlen értékű stúdiumnak a birtokában vágunk neki a párbajoknak. Ma hárman kiszállnak…

     Svájci – lengyel: Lewáék tisztességesen bekezdenek, hatalmas első 10 percet produkálnak, majd kiegyenlítődik a játék, de hullámzik. Aztán ’Django’ Grosicki elszabadul és rúgat egy gólt Błaszczykowskival, 0:1. A szünetben Héder Barna az iránt érdeklődik, hogy kezdés előtt a bírói pénzfeldobással mit döntenek el. A „szakértők” példás önfegyelmet mutatva elmondják neki. A cigiszünet után a svájci gárda meglódul, a 82. percben Shaqiri 16 méterről egy káprázatos kapufás ollózással kiegyenlít, de hát ez ugye nem számít kapura tartó lövésnek, viszont 1:1. Közben Schär úgy rúgja fel Lewát, hogy ha rajtam múlik nem sárgát vagy pirosat kap, hanem fekete lapot, az oldalvonalnál pedig várja a sortűzbizottság.
2x15 perc hosszabbítás: néhány kiugrás, de biztonsági játék.
11-es párbaj: (Előtte Héder Barna: „Mind a két csapat továbbjuthatott volna.”) Svájc hibázik egyet, így a négy páncélos és az EB együtt marad. Fabiański meg jó kapus.
       Walesi – északír: halfbrekszit. Egymásnak feszülnek de az első felestől nem esünk bódulatba. (Közben ott szaladgál a pályán a láthatatlan ember, akinek csak az árnyéka látszik.) A második 45 percben viszont 360 fokos fordulatot vesznek a dolgok, nyugodtan átkapcsolhatunk a lottósorsolásra. Ahol is Mohamed Fatima és a Mystery Gang eddig méltán mellőzött közös produkcióján bambulhatunk tovább. Ezt egy csokornyakkendős, tornabakancsos kis homárhümér (nadrágtartó és(!) derékszíj) Steve Wonder remakeje koronázza meg. Vissza a meccsre, ahol 5 perc után kezd érdekelni, hogy mikor lesz végre Gyirmót – Kozármisleny találkozó. Bale végre rúgat egy gólt az északírekkel, 1:0. Wales a továbbjutó. 
Felejtsük el gyorsan ezt a mérkőzést, tényleg jobb lett volna a Lohengrint hallgatni, mint ezt nézni.
    Horvát – portugál: Komoly küzdelemre, igazi rangadóra számítunk. A nyers, erős csapatszellemű Vatreni, az elitben játszó nagyszerű játékosokkal, a művészi megoldásokra képes latin mentalitás és -na jó leírom-, a Zseni & Co. ellen. (Ekkor a költő még nem sejtette…) Ehhez képest óvatos tapogatózással kezdenek, mint jó 40 éve egy gátlásos tinédzser az első házibuliján Lobo  I'd Love You To Want Me c. száma alatt a félhomályban. Ezzel le is tudják az első részt. A folyt. köv.-ben a közönség dalolásának örülhetünk – ki tudja miket vetítenek nekik a stadionban a kivetítőkön. Kínszenvedős 90 perc, de van ráadás!
2x15 perc hosszabbítás: (Előtte Hajdú B. megfenyeget minket, “hátra lesz 2x30 perc”.) Semmi, füttykoncert, majd a végén Sanchez, Ronaldo és Quaresma felmennek bandázni egyet és megcsinálják, 0:1. A vége fergeteges 3 pec, de a Seleções de Portugal megy tovább.


Vasárnapi sírásók: Franciaország – Írország (francia), Németország – Szlovákia (német), Magyarország – Belgium (…)

Siska László
Budapest, 2016. június. 25.

2016. június 24., péntek

Rendhagyóan az EB-ről. 16. nap (2. szünet)


    Hőség van, fokozottan ügyelünk ugye a megfelelő összetételű és mennyiségű folyadékbevitelre.

A Ronaldo-féle, tömegével megjelent „hisztis” anyagokról:  (Azt rögzítsük, hogy nem az ő posztere van a szobám falán.) 
Történelmi lehetőséget szalasztott el a magyar köz- és egyéb fajta média, élen olimpiai bajnokainkkal és Magyarország-szerte világhírű celebritásainkkal, együtt vihogva az igazán  képzett és kulturált divat „rajongói táborral”. Is. Pedig még jobban emelhették volna a tétet, ha a meccs után agyon dicsérik a rendkívül nagy mérkőzést produkáló portugálokat, különösen CR-t, ahelyett, hogy -sikertelenül persze- megpróbálnak  paprikajancsit csinálni belőle. Mert ugye döntetlent aratni egy nagy és nagyot küzdő csapat felett mégiscsak más értékkel bír… Az bizonyos, hogy ha valamivel kihúzták nála a gyufát az őszi VB selejtezők előtt  -merthogy egy csoportban van a két válogatott, hoppá!-, akkor az nem az eredmény, hanem ez az ocsmány „hiszti” dagonyázás. A többi gyökérséggel együtt, amit a magyar tábor művelt, s amelyeket nem részletezünk, mert továbbra is adunk a cizellált, ízléses színvonalra. (Mindenesetre, bár vadul figyelem az izlandi hírportálokat, náluk nem találtam a Király Gábor lepkézését gúnyoló  írásokat. Amikor a 11-es előtt kiment a rokonok elé az állomásra egy csokor virággal.)
      Ez van, meg méltóság és ész nincs. De ez már sportkultúra, médiaetika, marketing, sport- és szurkolói menedzsment. Csupa ilyen itt még kevéssé ismert dolog…



Holnap már nem lesz lacafaca, kecmec, meg cicó sem: Svájc – Lengyelország (lengyel), Horvátország – Portugália (horvát), Wales – Észak-Írország (walesi)

Siska László
Budapest, 2016. június. 24.

2016. június 23., csütörtök

Rendhagyóan az EB-ről. 15. nap (1. szünet)


    Ma Édua, Zoltán és Brekszit napja van. Itt az ideje kiolvasztani a stratégiai lecsó készletet. Megvagyunk a tiszteletkörökkel, csak az nem jutott be az egyenes kieséses szakaszba aki nem akart, (24 csapatra bővített keret, 3. helyes továbbjutók, stb.), kezdődhet a verseny.
Akik kiestek a bemelegítő körökben: Románia, Ausztria, Albánia, Törökország, Svédország, Csehország, Ukrajna, Oroszország. A továbbjutókat és a párosításokat pedig már megírta a  Népszabadság.

Azonban ma még pihenés van, inkább elmélyedünk a fröccsből jégkocka készítés empirikus alkalmazott tudományában.


Egyebet nem tudok elmondani magának, kérem kapcsolja ki…

Siska László
Budapest, 2016. június. 23.