2013. november 5., kedd

Kozmológiai elmélkedés


Az Univerzum kora években meghatározva nem egyenesen aránylik az általunk tapasztalható legtávolabbi objektumok távolságához. (Friedmann-Lemaître modell egyik változata, gyorsulva tágulás) Ezért lehet, hogy az általunk mért 13.7 milliárd éves korú Világegyetemben a legtávolabbi objektumok akár 40 milliárd fényévre is lehetnek tőlünk. Egyszerűbben: A tér gyorsulva tágul, s az a fényforrás, aminek most észleljük a jelét, az utazási idő alatt már jócskán messzebb került onnan, ahol akkor volt, amikor a most észlelt jelét megtapasztaljuk. Másfelől: a fénysebesség ugyan határérték, de a tér tágulására nem vonatkozik. Lásd inflációs elmélet. (prof. Guth)

S hogy teljesen világos legyen mondandóm: Amit látunk a mély világűrből, az valóban most van, (most éljük meg) de kb. 13.7 milliárd évvel ezelőtti állapot. A jelet kibocsátó objektum pedig már jóval távolabb van a mi mostunkhoz képest, mint 13.7 milliárd fényév. Akár 30-40 is lehet. Ahogy telik az idő és nő az entrópia, ez az eltérés egyre nagyobb lesz -az emberiséget ez már nem érinti- és annyi dolgunk lenne, hogy valami időkapszula funkciójú dolgot készíteni a vélt vagy valós utódoknak, amiben közöljük velük, hogy _van_ Világegyetem. Mert kellően hosszú idő múlva a tágulás gyorsulása miatt ebben a tér-idő kontinuitásban egyszerűen eltűnnek a csillagok. Nem lesz idő arra, hogy a fényük ideérjen. 

Így a feltételezett utódok szó szerint semmit nem fognak látni, tapasztalni az Univerzumból.


Siska László
Budapest, 2013.11.05.