2012. október 7., vasárnap

Gondolatok az Omega jubileumi koncertjéről


- Majd’ félórás késéssel kezdődött a koncert, ez zavaró volt. Ilyet még Rog sem enged meg magának. Ha a hangulat, izgalom fokozása volt a célja, akkor butaság volt, régi rossz trükk. Ha valós problémák miatt, akkor pedig a profizmus kopása.
- A fő kivetítő igen középszerű minőségű volt, egy Omegánál ez kevés. A kis kivetítők rendben voltak, bár a hang-kép csúszás (XXI. századi technika megoldhatatlan problémája) ott megvolt.
- A szimfonikus zenekar gyakran felesleges jelenléte, zenélése zavaró volt. Sok számot „lenyúltak” egy igazi koncert elől.
- Semmilyen új látványelem nem volt, az ígért meglepetések elmaradtak. Még egy kis nosztalgia füst sem volt.
- A látványgitáros lány katasztrófa, műanyag. A nevét sem akarom megjegyezni. (Ekkora gitárral Joe Perry papa játszik -Aerosmith- de ő játszik is rajta.) Ettől nagyobb égés már csak Keresztes Ildikó lett volna, egy cigiszünetet jelentő számmal. Mondjuk az így is volt a rendezetlen szimfonikus betétek miatt, s milyen érdekes: mindig láttam kint a teraszon Kékesi Bajnok Lacit is.
- Mecky kb. 4 számot tudott rendesen elénekelni, 20 perc után már fáradtnak tűnt és - ismerjük el-, hamisan énekelt. Némely opusz olyan borzalmas volt, mint egy X-fucktoros válogató. Nem értem, hogy a backvocal miért nem segített rá, néha fülsértően énekelt. S nem érdekel, hogy hányadik x-en van túl valaki. Ha nem megy, akkor egy profi ezt felméri, s nem vállalja be. Én sem ugranék már ki 3000 méterről Strato Clouddal.
- Misi, mihelyst átvedlett minisztériumi osztályvezetőből farmerba és pólóba, máris jobban játszott.
- Ciki rendben volt, az ő hangszerét lehetett tisztán erőteljesen hallani, bár a dobszólós produkció is visszaköszönt pár évtizeddel ezelőttről a Kisstadionból. Az összes többi hangszer gyakran úgy szólt, mintha "csúszna" a négysávos magnón a szalag.
- Hangszerelés: nem volt összhangzat a szimfonikusok, s gyakran indokolatlan hangerővel belépő gitárok között. Nem egyszer fordult elő, hogy Laci bá' billentyűs hangszerének a potiját csak sok másodperccel később tolták fel, a szólója elejét nem lehetett hallani. A szimfonikusok némely szólója –pl. klarinét- hamis volt, az ütősök katasztrofálisak. Egyszerűen nem tudtak kibújni a „szomorúzenés” bőrükből, nem tudtak omegásan, rockosan játszani.  Gőzük nincs az Omega hangzásról, tényleg „csak” a kottában leírtakat játszották. Az meg ugye  kevés, Mozart óta tudjuk.
- A gitárszólók Elefántnál rendre elcsúsztak, némely hamis is volt. A túl gyors térdelős-kifutós poénok helyett jobb lett volna a több odafigyelés. (Ha már cilinder, mert azt ugye vele együtt csak három nagy gitáros viselt eddig a színpadon. Viszont Slash és Blackmore fejéről nem esett le soha.)

Egyéb: annak ellenére, hogy Mecky a vége felé finoman beszólt a koncert szervezése, helyszíne kapcsán kialakult helyzetre, az Arénában aki körbenézett, s látta a reklámozott cégeket, igencsak fiúk-közeli volt mindegyik. Mondandójának lényege mindenesetre szánalmas volt mind rájuk nézve, mind azokra akiknek szólt. Ezt méltósággal kellene kezelni. A sas ugye nem kapkod legyek után…
Ehhez képest az árpádsávos lobogó a legdrágább küzdőtéri állóhelyen már bohóckodásnak tűnt.
Kár, hogy az Omega néhány éve átment "nemzetibe". Ennél ők sokkal többek voltak, magasan felette álltak az ilyen jellegű politikának. A Himnuszba sem kellett volna háromszor belefogni. Még jó, hogy a székely himnuszt nem játszották el.
S ami még zavart: a koncert előtt, után,  részegen üvöltöző kelet-németek, csehszlovákok. Egy nyugodt beszélgetésre nem volt mód miattuk a környező szórakozóhelyeken. (Miközben a székeket elhordták az asztalom mellől. Otthon érezték magukat.)
Be kell látnunk, ez ennyi volt, talán pár éve már abba kellett volna hagyni, mint Schuminak 3 évvel ezelőtt, s méltósággal, megbecsülésben visszavonulni. Ami innentől következik, az már csak „monkey business”. Mert a lila köddel a szemük előtt félig vagy teljesen nemzeti érett korosztály „forever, a legjobbak, szuper volt, jaj de nagyon a világ legjobbjai, Istenek, szép volt fiúk, stb.” ájuldozós  rajongásokat talán ők sem gondolják komolyan. Legalábbis bízom benne, ennyi komolyság, tárgyilagosság azért kijár az Omegának.
Ami jó volt: a várakozás az élményre, az a néhány szám, ami tényleg úgy szólt, ahogy kell, a sör és a perec. Meg a mellettem ülő csaj.
A koncert (állítólag) a pálcikás tévén kerül vetítésre Karácsony környékén. Lesz vele meló az utómunkálatok során. Még a stúdiókban is.

S még valami: Kezdem érteni, miért nem történt meg az a londoni koncert szeptemberben…


Siska László, 
Budapest, 2012.10.07.